Úr Jézusban Krisztusban szerelmetes atyámfiai, miért ez mai napon anyaszentegyház üli es tiszteli dicsőséges Szent Erzsébet asszonnak méltóságos ünnepét? ő nagy szent életének es tökéletes jóságos malasztjának, bizon üdvösségre izgató példájának es bőséges érdemes voltának nagy voltáért, kiknek miatta egész keresztyénséget es teljes anyaszentegyházat megépítette. Mert nincsen oly rendbéli Ádám fia, akár ez világiak, akár egyházbeliek, urak, hatalmasok, szegének, boldogok, szízek, házasok, özvegyek, szerzetesek, tisztaság – es penitenciatartók, igazak es veszedelmes bűnösök: kik jó példát, bizony regulát, igaz életet nem vehetnének az ő ez világon való szentséges életéből. Annak okáért ha jól reá gondolunk, ilyen gyarló személynek szerében mását alig találhatjuk írásban, ki mind ő kisdedségétől fogva ugyan egyesült volna az Úristenhez mind az ő szent parancsolatinak megtartásában, mind ez világnak megútálásában. Kiről akarván valami keveset írnia mi üdvösséges tanúságunk mellé, segéljen meg értelemmel es Szentléleknek malasztjával Úr Jézus Krisztus az ő szerelmes szolgálóleányának es jegyesének érdeméért.
Immáron lássuk meg, miképpen támada dicsőséges Szent Erzsébet asszon, és miképpen éle ő kisdedségétől fogva tisztaságban, szeplőtlen szízességét megtartván mind házasságáiglan. Kihez, kérem, hallgassanak hozzá mind, kik szízességet akarnak tartani Krisztus Jézusnak, es vegyenek módot-regulát Szent Erzsébet asszonnak életéből.
Az időben, mikoron Krisztus úrfiú születésének utána írának ezerkétszáztíz avagy közel hozzá esztendőben, adaték ez szent mennyei magzat magyarországbeli András királnak az ő jámborságának érdemes voltáért. Kinek anyja vala Gertrudis, morvai herceg leánya. Es mikoron ez leányzó ötesztendős volna, es esze kezdett nevekedni, oly nagy szent malasztot ada őneki Úristen, hogy mindenek csodálkoznak rajta. Mert látják vala, miképpen gyorsan fut-siet az szentegyházhoz, mely áhítatosan hall misét, mely nagy gondot visel az szegénekről, mely nagy tisztességgel üli az szent ünnepeket minden hivalkodás és játék nélkül. Ha mikoron leánytársitól történt táncba vitetni avagy játékba, mindhamarább végét szakasztotta Úristenért, es szentegyházba avagy kápolnába futott be, ő mennyei Atyjának házába, es ott avagy imádságra adta magát, avagy könyvet ragadott kezébe, es tettette magát, hamint írást olvasna, hogy csak kivonhatná magát ez világi hivalkodásból.
Történék egy napon, mikoron nagy hideg volna, hogy úgy mint senki ne látná, vinne apró maradékokat az vár kapuja elébe az szegéneknek. Es íme, elől találá az ő atyja, csodálkozván rajta, ennenmaga mit járna es hova sietne, megszólítá őtet: Fiam, Erzsébet, hova mégy, mit visz? Az nemes királ leánya, mert felette szemérmes vala, nagyon megszégyenlé magát, és megijede, és nem tuda félelmében egyebet mit felelni: Ím, rózsát viszek. Az ő atyja kedég, mint eszes ember, meggondolá, hogy nem volna rózsavirágnak ideje, hozzá hívá, és meglátá kebelét, hát mind szép rózsavirág az asszú*, apró portéka. Ó, nagy ártatlanság, ó, szeplőtlenségnek halhatatlan malasztja! Ime, az áldott mennyei királ nem hagyá az ő szerelmes szolgálóleánya beszédét hamisságban, hogy szemérmet ne vallana*, de inkább szentséges voltát isteni irgalmasság követné. Azt látván az ő atyja, elcsodálkozék rajta. Ez leányzó, ha élhetend vala, mi naggyá leszen! Annak okáért nem akará mívelkedetiben* megbántani, látván, hogy mind lelki ájtatosságában, mind jó mívelkedetiben Krisztus Jézusnak áhítatos szolgálóleánya volna.
Mely nagy isteni félelemmel és áhítatossággal hallott légyen misét, megismertetik, mert úgy olvastatik róla, hogy mikoron az szent evangéliomot hallotta, avagy az oltáriszentséget felmutatták, azonnal mind karjairól, fejéről mind szépséget, ékességet lehányott-vetett, hogy mivel nagyobban magát, megalázhatná Krisztus Jézus királának színe előtt. Asszonunk Szíz Máriát kedég és Szent János evangélistát ő szízességének oltalmazatjára választotta vala, es oly nagy szeretettel szolgál vala őnekik, hogy soha senkit, az ő nevöket említvén, hiában es üresen el nem bocsátott. Mikoron mind ilyen szentséges lelki jóságokban gyarapodnék ez nemes királi gyenge magzat, felette igen kedves vala az kegyelmes Úristennek előtte. Viszonellen dicsőséges szíz Szent Erzsébet asszon is igen felgerjesztette Vala szívét-lelkét Krisztus Jézusnak szent szeretetiben, úgyhogy ha szabad akaratján járhatott volna, soha házasságnak terhét fel nem vette volna.
Íme, azért mely nemes példát, módot vehet és regulát minden szízességtartó ez kisded királi magzatnak életéből, kiről méltán vehetjük bölcsnek mondását: Mulier gloriosa inveniet gloriam, az malasztos asszon dicsőséget lél. Bizonyával malasztos lőn ez Szent Erzsébet asszon mind ő ifjúságától fogván haláláig. Azért nagy dicsőséget is, hisszük, érdemlett Úristennek szent országában, mint jobban meghalljuk. De kérdhetné valaki lelki tanulságért, minemű jegyekből ismertetik meg az malasztos lélek. Doktor*oknak mondások szerint ím, ez négy jeles dologból. Első: Isten ellen való gonosz mívelkedetnek útálatjából, mert úgymond róla Szent Bernát: Igen szoros embernek ő szíve, semmi két ellenkedő állat oda nem fér, tudniaillik Isten és ördög. Szent Gergely doktor meg úgymond: Soha addiglan, míg bűnben lakozunk és élünk, Úristen és az ő szent malasztja mihozzánk nem jő. Azért, ha azt akarja ember, hogy malasztos legyen, mint az mérget és az jáspiskígyót, minden förtelmet eltávoztasson. Másod jegy: kiben malaszt vagyon, mikoron ennenmagát örömest megalázza az isteni szolgálatra és penitenciatartásra, bátor bűntelen legyen es. Az elsőről úgymond Urunk Jézus az szent evangéliumban: Ha ki engemet és az én beszédimet szégyenlendi, azt embernek Fia es szégyenli, értsed, megismerni az szent angyaloknak előtte. Szent Izajás próféta szája által meg úgymond: Kire tekintsek es nézzek, hacsak az alázatos szívre es az én beszédimet félőre?* Az másodról úgymond Aranyszájú Szent János: Az igaz penitencia, ki Istennek malasztja miatt leszen, minden arannál drágálatosb, minden kincsnél méltóbb es foganatosb.
Harmad jegy: kiben Istennek malasztja vagyon, mert ez világot minden javaiban semminek tudja es mind hátrahányja, kiről úgymond Szent Gergely doktor: Mindaddiglan édes es gyönyörüséges, míg ember vele él, es az lelkieket nem kóstolta, de mikoron az lelkieket megkóstolandja, ottan minden testi es ez világi dolog ízetlen leszen es dohos. Szent Ágoston meg úgymond: Az malasztban élő léleknek semmi nem édes, csak az Úristen. Negyed isteni malasztnak jegye: mikoron embernek szíve-lelke buzgóságos isteni áhítatosságban fürdik, es untalan munkálkodhatik Istennek tisztességére. Erről úgymond Szent Ágoston doktor: Az Úristennek ő malasztos szereteti valahol vagyon, nem ül veszteg, nem rest, nem hivalkodik, de nagy munkát teszen, erősen dolgot cselekedik. Ha pediglen nem akar munkálkodni, hát ott nincsen Úristennek szereteti es kellemetes malasztja. Erről úgymond Prosper*, es beírták az törvénykönyvbe, hogy valahol leend az Úristennek kellemetessé tevő malasztja, minden Isten ellen való bűnnek ellene áll, jó mívelkedetekben bővelkedik, ez világi ragadványoknak késálkodását* megútáltatja, es valami emberi gyarlóságnak nehéz láttatik, az tétetik emberrel.
Kiről más írás úgymond: Mert az szeretőnek semmi nehéz nem láttatik terhesnek. Mind ilyen nemes lelki es jóságos utakon jár vala dicsőséges Szent Erzsébet asszon, annak okáért emelkedék ennyire fel mennyen es földön. Ó, azért Úr Jézus Krisztusban szerelmes atyámfiai, kik tiszta es szeplőtelen életben akartok élni, egyesüljetek az édes szép Jézus Urunk szülőjéhez es szerelmes jegyeséhez, kik közül egyik es jeles nemes asszonunk es nemzetünk, Magyarországból Szent Erzsébet.
Tinektek szólok, tisztaságtartók, öltözzetek fel az menyegzői ruhába, ha az mennyei áldott királ Fiának eleibe akartok menni. Ha ki nem tudja, mi légyen az menyegzői ruha, tanuljátok meg szent angyalnak mondásából! Első ruha mondatik: testi szeplőtlenség, azaz ártatlan élet. Másod ruha az isteni szent szeretet. Harmad: szemérmesség, tudniaillik szólásra, látásra, hallásra es mívelkedetre. Semmire felette gondot nem viselvén, csak ki Istené; ha lehet, minden érzékenségét berekesztvén ez világiak előtt, es úgy járjon, mint tulajdon Úristennek színe előtt volna. Nagy félelemmel, őrizettel; nagy gonddal. Semmi olyant ne tegyen, ne szóljon, ne gondoljon szívvel, kivel megszeplősítse kívül-belül való színét, személyét es az Úristen reá haragudjék, kiről úgymond Szent Gergely: Embernek testi szízessége, tisztasága nem kellemetes es nem világos, nem érdemes az belől való lelki szeplőtlenség nélkül. El kell azért minden szívbéli szándékot, kívánságot, akaratot es gondolatot távoztatni, ha ki jól akarja megoltalmazni ő tisztaságát. Példa minekünk mind az nemes szízek, kik ilyen dicsőséges koronával örülnek, vigadnak mennyeknek országában Krisztus Jézusnak előtte, kiknek szent érdemeknek miatta engedjen minekünk es malasztot.
Másod része beszédünknek lészen dicsőséges Szent Erzsébet asszonnak házasságában való méltóságos életéről. Látván azért, hogy az szent szízességben meg nem maradhatna, jóllehet nagy lelki bánattal es keserűséggel az ő tisztelendő atyjának engedelmes lévén, Úristennek es szent parancsolatját beteljesítvén, nagy isteni félelemmel es alázatossággal reá méne. Nem bűnnek gyönyörűségéért, de az királi magzatosságnak nyomdokáért es az harminc dicsőséges koronának méltóságáért, kit az jó es igaz házasságban jámborul es törvény szerint élőknek szerzett Úristen. De mi oka légyen, hogy az házasoknak harminc koronát adnak? Doktor szavok után szólván, mert Szentháromságnak hitiben élvén, tartoznak megtartani az tízparancsolatot, kit ha három tízzé tész, harmincat teszen. Avagy pedig mert három szentséges haszon vagyon az szent házasságban; tudniillik: hit, kinek miatta egybeadják magukat; magzatosság jó reménség alatt, es szentség, azaz anyaszentegyháznak házasságra kiadott szentsége.
Mikoron azért Szent Erzsébet asszon adatott volna házasságra türingiai hercegnek, es szerzetét szízességről házasságra változtatta volna Úristennek akaratjából, nem változtatá el ő szívének-lelkének áhítatosságát. De míg tovább-tovább, addig nagyobban megbővíti vala ő jóságos téteményének érdemes voltát ugyannyira, hogy csodálkozék az ő ura olyan gyenge asszonállatnak gyorsaságos erénségén. Es meg akarván kímélni, kéri vala őtet, hogy ne törné meg olyan igen magát. De ez nagy malasztos asszonállat nem tehet vala jó szokásának ellene. Mindennek azért jó példa vala, es bizon tanulsága az üdvösségre mindennemű téteménye. Gyorsan felkel vala reggel, hogy mindennek előtte mehetne misére, prédikációra, ott sem áll vala a fő helyen, de az szegének között es alábbvaló öltözetben, hogynem mint tisztessége adta volna. Semmit nem gondol vala ez világi kívül való tisztelettel az nagy alázatosságnak méltóságáért. Amely ruhában az szentegyházba ment – mint hazajött -, azt ottan valamely szegén asszonállatnak adta Úristennek kedvéért.
Gyakorta bőjtölt, vigyázott és imádkozott, sírván, óhajtván mind éjszaka. Gyakorta ennenmagamagát, néha pedig leányival es cellájában ostorral, vesszővel gyötrötte ő gyenge testét Krisztusnak kínjáért. Hogy kedég mindenestűl fogva ellene mondhasson ez világnak, egy szegén pap jámbornak, kinek Konrád vala neve, fogadást tőn engedelmesség szerént, hogy valamit Krisztusnak képében őneki megparancsolna, abból ki nem hagyna, es mindenben engedelmes lenne, mint lelki confessorának*. Az jámbor confessor pedig nagy gondot visel vala a szent asszonnak idvességéről, úgyhogy valamikoron történt parancsolatját megmásolni soha penitencia nélkül el nem engedte, de avagy az leányokkal igen verette, avagy víz-kenyér bőjtöt vetett őreája, annak felette nagyon megfeddette szóval.
Annak felette ez Szent Erzsébet asszon nagy irgalmas vala minden rendbéli szegénekhez, kiről úgy olvastatik, hogy minden jövedelmöket az szegéneknek osztogatta, es néha sem magának, sem udvarbéli családinak nem volt mit enni; ha mikoron pénze nem vala, önnön ruháját eladta, es az szegéneknek szükségüket megszerzette. Néha pedig el-bément az szegéneknek ispotályába es az rútságos poklosokat tapogatta, fejöket mosta es fürösztötte.
Történék egy napon, mikoron ura honn nem volna, hogy undok poklost megfüröszte önnön házában, es nyugtatá el az ő urának urfiú ágyán két lepedő között. Es azonközben juta haza az ő vitéz ura, íme, nagy bosszú panasszal eleibe esének az öregek; kezdék nagy erősen vádolni az szent asszont, hogy tékozló volna, es nem tartaná takarékosan ő urának jószágát, szolgáit es megölé éhel-szoméhal, es mindenestül fogva gonosz életű volna. Mondának annak felette: Ha pedig, nemes uram, szavunkat nem hiszed, menj el bé ágyasházadba es egy nagy, szörnyü undokságos poklost találsz urfiú ágyadon nyugodni. Am lássad, ha mind ilyen szertelen dolgnkat el kell engedni. Mikoron az jámbor úr azt hallotta volna, megindula rajta es nagy hirtelen mezítelen fegyverét ragadván, mondá: Mi dolog ez, akit hallok, ha immáron jószágomat nem kíméli, avagy ennenmagamat kíméllene! Nagy haraggal beüté az ajtót, hogy mind az poklost megölje, mind az szent asszont levágja. Es mikoron felemelte volna az lepedőt, látá: hát íme, az áldott megfeszült Krisztus nagy vérben keveredvén fekszik az ágyon. Ottan megrettene, es bocsánatot kére tőle, es elenyészék Krisztus Jézus őelőle. Az szent asszon feleségétől meg azonképpen bocsánatot kére nagy sírván, es áldomást ada őnéki mindenre szabadon munkálkodni.
Történék, hogy egy jobbágyfiú Rómába menne, tére be az herceghez, miért hogy útjában volna, hogy láthatná az szent asszont, kiről oly nagy jó hír jára. Es az jámbor herceg nagy jókedvvel fogadá. És mikoron lakozná, kérné az úrfiú, hogy érdemelné láthatni Szent Erzsébetet. Ottan neki izene az ő ura, hogy jönne alá hozzájuk. De Szent Erzsébet felelé, hogy nem volna szükség. Oka vala, mert ez világi dicséretet nem kíván vala; másod pedig, mert tisztességre való öltözeti nem vala. Esmég neki üzene az ő ura, hogy egyebet benne ne tenne. Az szent asszonnak nem lőn mit tenni, el-bémene hamar imádkozó cellájába, es mikoron imádkoznék, íme, Úristennek angyala es egy szépségű ruhát es nagy drágakövekből fűzött koronát hoza őneki, es mondá: hogy az Úristen küldötte volna. Es nagy édes hálaadással es könnyhullatással reávevé es leányival ura eleiben nyomoték* nagy tisztességgel, es elálmélkodának mind közönséggel színének, személyének, szavának es öltözetinek szépségén es ékes voltán. Es búcsúvétellel esmég cellájába siete. Es az vendégek nagyon dicsérék Úristent es az szent asszont, mert bizony Krisztus Jézusnak szerelmes leánya volna.
Annak utána tudván az ő ura ez jó asszonnak nagy érdemes voltát, tanácsot kérde őtőle, mit kellene tenni, ki üdvösségére alkalmasabb volna. Es azt tanácsolá, hogy az ígéretnek földjére menne Jeruzsálembe, es ott az pogányok ellen vína, az Krisztusért vérét hullatná. Az jámbor megfogadá szavát, es elmenvén ott viaskodék, azonban pedig ki is múlék ez világból, es örök dicsőségbe méne. Kit mikoron meghallott volna, önnön házul nagy hálákat ada vala rajta Úristennek.
Tanulságnak okáért kérdhetné valaki, de minemű árral es jószággal veheti meg az ember mennyeknek országát ez halandó világon. Oka ez kérdésnek, mert doktornak mondások szerint soha senkinek hiába es ingyen nem adják. Kiről Szent Pál apostol es így mond: Senki nem koronáztatik, hanem ki törvény szerint viaskodik.* Szent Leó pápa meg úgymond: Az hivalkodónak es veszteg fekvőnek nem adatik az örök dicsőségnek országa; azért láttatik, hogy valamit kíván érette az Úristen. Reá felelvén boldogságos Szent Ágoston doktor hív léleknek képében, úgymond: Uram, énnekem árut kellene vennem, mit: Istennek országát. De nem tudom, mit kell érette adnom. Reá felel, es úgy mond: Szegénységgel vegyed meg az nagy, mondhatatlan gazdag országot, keserves bánatot adj az nagy véghetetlen örömért, munkálkodjál az elfogyhatatlan nyugodalomért, nyavalyát szenvedj az kijelenthetetlen dicsőségért, végre haláltúl se vond meg magadat az örök életért. Ha példát keresünk reá, íme, szemeink előtt vagyon boldogságos Szent Erzsébet asszon, ő vitéz urával egyetemben, kiknek ő szent érdemök es esedezésök legyenek mi bűneinknek örökkűl-örökké való bocsánatja.
Immáron lássuk meg, miképpen lakozék es munkálkodék az harmadik életének szerében, azaz özvegységének regulájában. Úgy olvastatik őróla, hogy mikoron megmaradott volna ő társátúl, mint egy ártatlan gerlice, akarák az ő nemzetségi, hogy ismét házasságra adnák. De az szent asszon Úristent kérvén rajta, hogy semmiképp ne engedné, de tartaná meg az szent özvegységben, és engedné elvenni az hatvan koronát, kit az tisztaságtartóknak szerzett Úristen, es lenne abban es üdvösséges útnak es regulának szerzője ez világi népeknek. Az hatvan korona kedég azokat illeti, kik magokat megszorítják tisztaságnak miatta, es testi-lelki hat irgalmasságnak jószágában élvén, szolgálnak az Úristennek, kiben meg is ítéltetik ez világ; Szent Máté evangéliomának bizonysága szerént. Es ha ember részes leend benne, mint dicsőséges Szent Erzsébet asszon, hát az örök boldogságot adják neki érette.
Halljuk azért továbbá, mit cselekedék Szent Erzsébet asszon ő urának holta után. Halljuk ez világi álnokságnak telhetetlenségét. Látván az öreg urak, kik szomszédságban lakoznak vala, hogy ez szent asszon egyedül maradott volna, reátámadának, es kihányák-veték jószágából, mint pusztítót es tékozlót, es megtilták, hogy senki házához be ne fogadná. Ó, gyarló világnak veszedelmes vendégsége! Nem lőn leányival mit tenni ez nemes királi magzatnak es Krisztus Jézus szolgálóleányának: szorula be egy disznóbarom aklába, hálákat adván Úristennek rajta lett nyomorúságon. Reggel felkelvén méne az Szent Ferenc barátihoz, es kéré, hogy énekelnék meg az Te Deum laudamus*-t őérette. Mikoron az utcán elmenne, egy agg nő elöltalálá, kivel sok jót tett vala, es ez szent asszont el-bétaszítja az sárba; azon is nagy örömmel hálát ada Úristennek.
Látván azért ez világnak minden állhatatlanságát, közelben akara jutni az Úristenhez; gondolá, hogy mindenestűl fogva kivenné magát ez világi veszedelmes életből. Választa negyed* állapotot, es méne be szentatyánk, Ferencnek harmad szerzetébe* a sestrák* közé, holott mind lelkével-testével örök tisztaságban, szegénységben, engedelmességben holtig Úristennek szolgálna. Mikoron az ő atyja azt hallotta volna, érette külde, hogy hazahívnák. De az szent asszonállat semmiképpen nem engede neki, hogy esmég ez világi dicsőségre vétetnék, de azon szegénségben akarna megmaradni. Annak okáért, hogy semmi gondja ne lenne ez világiakra, ő szent imádságában könyörge az ő édes Jézus Urának, hogy minden ez világi jókat megutálhatna; továbbá, hogy az ő magzatinak emlékezeti es szerelme ő szívéből kitávoznék, es minden rajta lett bosszúságokat békességgel szenvedhetne. Ezeket pedig az okáért kéri vala, hogy ő elméjét tisztábban felemelhetné az Úristenhez, es minden bántás nélkül szolgálhatna Úristennek.
Mikoron azért elvégezte volna szent imádságát, szózat jöve mennyből hozzá, mondván: Meghallgattatott az te imádságod, én szerelmes jegyesem: Azt hallván nagy lelki örömmel telék meg ő szíve-lelke, es nagy édes könnyhullatással hálát ada rajta az ő szerelmes Jézus Urának. Es úgy lőn, hogy az naptúl fogva sok mennyei jelenetek, édességek, örvendetességek, szózatok es feleletek jöttenek hozzá, kiket sok volna mind előszámlálni. Miképpen ennenmagával Úr Jézussal es az szent angyalokkal beszéllett-szólt, es minden könyörgésére es kérelmére megfeleltek őnéki, kiknek vigasztaló színök látásából es édes beszédök hallásából olyanná lett vala immáron ez szent asszonállat, mintha ingyen ez földön nem volna.
Ó, boldog szeplőtlen tisztaság! Ó, áldott özvegységnek érdemes regulasága! Ó, ez világi utálatnak nagy dicsőséges koronázatja! Ezek, én szerelmes atyámfiai, ez világon való három rendbéli életnek igaz és bizon üdvösséges szertartása, szízességnek, házasságnak és özvegységnek tiszta regulasága. Valaki ezeknek kívüle él, ne bízzék benne, hogy üdvözülhessen. De valaki ez három nemes szerzetben kimúlik, annak helye, érdeme és koronája lészen Úristentűl, kinek bizonyságos fundamentomát megtaláljuk az szent evangéliomban, holott ennenmaga Üdvözítőnk kifejezé, mondván: Némely az magok közül esék jó tiszta földbe, es felnevekedvén, némely hoza harminc gyümölcsöt, némely hatvanat, némely pedig százat.* Ez három lelki gyümölcs jegyzi az három rendbéli érdemességet, kikkel Uristen koronázza Ádámnak fiait mennyeknek országában. Senki annak kívüle élvén avagy az három regulaságban gonoszul élvén, érdemet ne várjon, de veszedelmet, kitől Úristen megtartson es oltalmazzon.
Dicsőséges Szent Erzsébet asszon mind az három szent regulaságot tökéletességgel megtartá, annak okáért minden rendbéli népek példát vehetnek az ő szent életéből, ha ki üdvözülni akar es érdemet kíván gyűjteni Úristennek kegyelmes irgalmassága miatt.
Végre sok jóságos mívelkedetnek utána, kiért ideje vala megkoronáztatni, meglátogattaték az áldott Úr Jézustól, es megjelenté őneki, hogy hamar kimúlandó volna ez világból. Es úgy monda őneki: En szeretőm, ha akarsz énvelem lenni, lakozni? Reáfelele, es mondá: En kegyelmes Uram, úgy akarom, mint Te szentséged akarja. Es azonképpen juta az ötödik életnek állapotjába, tudniaillik életének halandó végére. Ott is lőn minden üdvözülő léleknek példája, regulája, miképpen ember szerezze magát ő halálához.
Doktoroknak mondások szerint, ím, ez hét dolgokat találjuk szükségeseknek lenni hozzá. Először, hogy jó életben legyen, ha annak előtte gonosz életben élt, halálának előtte el kell hagyni, mert ha gonosz életben kimúlandik, örökké elvész. Másodszor, jó ez világiaktól magát elszakassza es minden egyebet, tudniaillik jószágát, marháját, iait-fiait, kiket vele el nem vihet, hogy terhet ne tegyenek halálának idein. De miképpen mezítelen jött ez világra, esmég mezítelen készüljön hozzá. Harmadszor töredelmességet tegyen minden, gyermekségétől fogva való bűneiről, es megszánja-bánja, miképpen az Úristennek jó voltát megbántotta. Es mennyi jókat hiába elmúlatott, elvesztett, es mennyi gonoszságokban élt, es oly szándékkal véget vessen neki, ha továbbá élne, soha olyan gonosz életben nem élne. Negyedszer keserűséggel való tiszta gyónást tegyen róla, semmit ő bűneiben el nem tagadván, mert szeméremségnek miatta sokak elvesztenek, megtagadván bűneket. Ötöd: oltáriszentséget es szent kenetést vegyen, ha lehet es helye vagyon, jó hittel, reménséggel es szent szeretettel. Hatodszor: Urunk Jézus Krisztusnak szent kínjáról, haláláról es minden jó voltáról édes szívvel-lélekkel hálákat adjon, es mennyire lehet, szívében forgassa, ki nélkül soha egy ember nem üdvözülhet, sem koronáztatik. Hetedszer: azaz idejének utolsó részében, mennyire az betegség engedi, szent imádságba foglalja magát végig, esedezvén es könyörögvén Úristenhez, asszonunk Máriához es mind az mennyei szentekhez. Annál jobb, ha egyebekkel imádtat magáért. Ilyen üdvösséges dolgoknak utána bizodalmas leszen ember dolga, halála, kimúlása.
Mindez ilyen dolgokat beteljesíté Szent Erzsébet asszonanyánk. És mikoron elközelgetne az végső óra, esmég neki jelenék az kegyes Jézus, mondván: Jöjj el immáron, én szerelmes jegyesem, az teneked megszereztetett dicsőséges lakodalomba! Azonközben fordítá fejét az fal felé, holott fekszik vala, es kezde imádkozni nagy édességgel. Íme, azonközben egy igen szép menynyei madárka eleibe jöve, es kezde előtte nagy szép édes éneklést tenni, hogy hozzá képest Szent Erzsébet es kezde énekleni. Es monda leányainak: Mit tennétek, ha pokolbéli ördög reátok jönne? Mondá azonközben: Fuss el! Fuss el! három ízben. Annak utána esmég mondá: Íme, elközelgett az óra, kiben Krisztus Jézus ez világra született az éjfélkor. És azonképpen ajánlá lelkét az áldott született Krisztusnak es elnyugovék Úristenben.
Íme, azonnal nagy szép mennyei illat üté meg az házat, es az szent test, mint az balzsamom, olyanná lőn. Es negyednapiglan eltemetetlen hagyák, éjjel es nappal édeskedvén az szép illatban, es mikoron az szentegyházban vitték volna, nagy sokaságú madarak jövének az szentegyházra, kit soha annak előtte nem láttanak vala, nagy csodálatos szép éneklést tévén. Mely órában pedig az boldog lélek testétől elválék, hallaték nagy édességgel énekleni az responsoriumot*: Regnum mundi etc. Lőn pedig temetése németországbéli Marburgban, mikoron írának Úr Fiú születetnek utána ezerkétszázharmincegy esztendőben. Dicsértetvén mindez ideiglen nagy sok jegyekkel, csodatételekkel es irgalomtételekkel Úristennek neve dicséretire, ez ő nagy szentséges voltának méltó emlékezetire, kinek szent érdeme legyen mi bűneinknek bocsánatja, malasztnak nyerése es az örök dicsőségnek jutalma. Amen.