Példa olvastatik egy néminemő szörzetösről, ki Asszonyunkhoz igön ájtatos vala, és nagy buzgósággal kévánja vala meglátnia az Szűz Máriának szépségét. Tehát íme, sok kérésének utána Istennek angyala néki jelönék, és monda neki: Az mi asszonyunk, az bódog Szűz Mária parancsol néköd, mert hogy meghallgatta az te könyörgésödet, hogy ez napon néköd megjelönik. De ezt is tudjad, hogy ha őtet látandod, az ő nagy szépségének miatta megvakulsz. Melyet az szörzetös örömetösön felvőn.
Tehát az angyal elenyészvén előle, kezde magában gondolkodnia, és mondania: Mit tész, szegény fráter, ha szömeidnek velágát elvesztendöd? Szükség néköd ajtónkéd kódulnod, és életödet így keresnöd. Azért elvégezé, hogy csak egyik szömét nyitá meg, és az másikat befödözné kezével, hogy avagy csak egyik szöme maradna. Az hagyott óra azért eljövén, megjelönék néki asszonyunk, Mária, kinek szépségét látván csak fél szömével, oly igen nagy gyönyörűségöt vőn belőle, hogy az másikat is akarja vala megnyitnia. De legottan elenyészék előle az bódog Szűz Mária. Tehát egy szömétől megfosztatván, kezdé magát dorgálnia mondván: Ó, jaj, énnéköm nyavalyásnak? Miért födözém el az egyik szömömet? Bátor mindkét szömeimnek velágát elvesztöttem vóna, csak hogy őtet nyilvábban láthattam vóna! Kezdé esmét asszonyunkat kérnie, hogy esmét akár csak egyször láthatná.
Tehát esmét másodszor megjelönék néki Istennek angyala, mondván: Parancsol néköd az Szűz Mária, hogy hozzászörözzed magadat, mert esmét megjelönik tenéköd, de az más szömödnek velágát is el kell vesztenöd. Kinek monda az szörzetös: Uram, ha ezör szömöket vallanék is, kész vónék elvesztenöm, csak hogy láthassam az ő szépségének ékösségét! Kinek monda az angyal: Meglátod az ő szépségét, és nem hogy ez egy szömödnek velágát vesztenéd el, de még az másiknak világát is megnyeröd az ő malasztjának miatta. Mely mind úgy lőn.