Focus kovács

(Érsekújvári-kódex, 1531)

Titus császár* római városban országla, ki ily törvényt szörzett, hogy ő egyetlenegy fiának napja mindenektül szenteltetnéjék. És valaki ő egyetlenegy fiának születése napját munkáló dologban megtörnéje*, halállal haljon. Ez törvény kihirdetteték.

Hívatá őhozjá nagy Virgiliust*, és monda neki: Szerető atyámfia, ily törvényt szerzék. Jóllehet gyakran titkon megtörhetik, kiket én nyilván meg nem esmerhetek, kérlek azért tégedet, hogy te tudományod szerént valaminemő tudományt szerezi*, ki miá megesmerhessem azokat, kik ez törvényt nem tartják. És ő monda: Uram, legyen akaratod. Virgilius legottan ördögi tudománnyal néminemő bálványt az város közepin felállata. És az okos az napon minden rejtekben tött bűnöket szokott vala az császárnak megmondani, és ő vádolásának miatta sok emberek vesznek vala el.

És vala az várasban néminemő kovács, Focus nevő, ki az napon mívelkedék, mint egyéb napokban. És egyszer, mikor ő ágyában feküdnék, legottan gondolja vala, miképpen ez bálványnak ő vádolása miá sok emberek halnak volna meg. És holval* felkele, az bálványhoz mene, monda neki: Ó, te gonosz bálvány, te vádolásodnak miatta sokak vettetnek halálra. Én Uramra mondom, hogy te engem bevádolandasz, bezzeg ottan a te fejedet betöröm! És az kovács kezében vitt vala egy verőt, és azzal fenyegeti vala, hogy betörné agyát. Ezeket megmondván, el-hazaméne. Elő órán* az császár, miként szokta vala, ő követit az bálványhoz elbocsátá, hogy megkérdenéjék, ha valakik az törvényt megszegték volna. És mikoron az bálványhoz mentek volna és az császárnak akaratját megmondották volna, monda az bálvány: Atyámfiai, emeljétek fel szemeteket, és lássátok, melyek írván vannak és homlokomon. Mert immár nem mer vala szólni. És azok, mikoron felemelték volna szemeket, láták az ő homlokán ezeket, hogy idők változnak, emberek kisebbülnek, és kik igazat mondnak, törött fejek lészen. Menjetek el, és uratoknak megizenjétek, melyeket láttatok és olvastatok. Az követek elmenének, és uroknak mind ezenképpen megmondák is.

Az császár, hogy azt hallotta volna, mondá az ő vitézinek, hogy felfegyverkedvén az bálványhoz mennének, és ha valaki az bálvány ellen mondott vala, kezei és lábai megkötözvén neki vinnéjék. Az vitézek a bálványhoz menének, mondván: Kellemetes császárnak, hogy megmutassad és megmondjad, kik az törvényt megszegték volna. Monda az bálvány: Focus kovácsot fogjátok meg, mert ő mindennap törvényt szeg, és énnekem nagy bosszút tett. És őtet ottan megfogák, mit hozjád hallok, mire hogy az szerzett törvényt megtöréd?

És ő mondá az császárnak: Uram, én az törvényt semmiképpen meg nem tarthatom, mert mindennapon kell énnekem nyolc pénzt lelnem. És azokat nem lelhetem munka nélkül, azért az törvényt én nem tarthatom meg. Monda neki az császár: És mire kell az nyolc pénz? Ki monda neki: Mert esztendőnként mindennapon tartozom adnom két pénzt, kit gyermekségembe kölcsön vöttem volt, és adok kettőt kölcsön és kettőt elvesztek és kettőt elköltök.

Monda az császár őneki: Mondjad meg énnekem nyilvábban ez pénzeknek értelmét! Monda Focus kovács: Uram, hallgass meg engemet. Két pénzt mindennapon tartozom adnom én atyámnak, mert mikoron én volnék kisded, én atyám énreám mindennapon két pénzt költött. És ma az én atyám nyomorúságban és szegénységben vettetett. Azért oka adja, hogy én is könyörüljek szegénységében őrajta, és azért mindennapon két pénzt adok őneki. Annak utána két pénzt esmég adok én fiamnak kölcsön, ki immár tanúsághelyre megyen, annak okáért, hogy én nyomorúságban és szegénységben esendem, mint az én atyám, énnekem az két pénzt megadja, miképpen én adtam én atyámnak. Két pénzt kegyiglen mindennapon elvesztek, én feleségemre költvén, mert nekem mindenkoron ellenem rugódozó és ellenem járó és szabad akaratú. És ez háromért akármit én neki adjak is, elvesztem. És még két pénzt én magamra is költők mindennapon ételre és venerékre*. És ennél különben egy napon is nem lehetek, hanem szünetlen munkálkodnom kell, kiből ez felül mondott pénzeket meg kell lelnem. Azért immár, császár, hallottad az én naponkéd való munkálkodásomat, adj igaz ítéletet!

Monda az császár: Focus, elég bölcsen felelél. Menj el, és mátúl fogva mindenkoron munkálkodjál! Ennek utána hamar meghala az császár, és Focus kovács ő bölcseségéért mindenektűl választaték császárrá. Ki nagy bölcseséggel bírja vala az császárságot, kinek is halála után hol az császároknak képöket felírják, ő képét is köztük felírák, és ő feje fölött bölcseségéért az nyolc pénzt.




Hátra Kezdőlap Előre