Vala franciabeli Károly királynak idejében ezön királynak udvarába egy ifjú, ki vala az magyari királynak atyafia*. Ez ifjú asszonyunk Máriának igön ájétatos szolgája vala, mert az ű hét vigiliáit mindönkoron vízzel bőjtöli vala, ennek fölötte az ű zsolozsmáit naponkéd ajétatossággal megolvassa vala, addég nem eszik vala. Történék idő múlva, hogy ez ifjú kórságba esék. Mely kórságba ez ifjú felfogadá, hogy ha asszonyunk Mária az kórságból űtet feltámasztaná, tehát az ű szeretetiért örök tisztaságot tartana. Mert ez ifjú szűz vala. És íme, egy nap, mikoron ez ifjú ágyában feküdnék, látá az házat, kiben fekszik vala, nagy velágossággal megvelágosodnia: és magát nagy csodaképpen találá egészségbe lennie. Kiről az édös Szűz Máriának nagy hálákat ada.
Ennek utána nem sok napok elmúlván, meghala Magyarországnak királya magzat nélkül, és az urak ez ifjat Franciából el-kihozák, hogy űtet királlyá koronáznák. Választának kegyég űneki királyi nemből egy igön szép szűzet jegyösöl, hogy az ország, azaz ez Magyarország, királyi magtúl meg ne fosztatnék. Mikoron azért ez ifjú jegyösével egyetömbe és mind ez országbeli urakkal az szentegyházhoz felmentenek vóna az megeskvésnek okaiért, ezön közbe az ifjúnak eszébe juta, hogy az napon Asszonyunknak zsolozsmáját még nem olvasta vóna. És az szentegyháznak egyik zegébe megvoná magát, és kezdé az szent zsolozsmát asszonyunknak tisztösségére nagy ájétatossággal olvasnia.
És olvasván, mikoron mondaná az dicséretöt: quam pulchra es et quam decora carissima, mely szép vagy és mely ékös, drágalátos jegyösöm, ime, legottan az szépségös Szűz asszonyunk Mária ez ifjúnak neki jelönék, két angyalok jelön lévén, és monda neki: Ha szép vagyok és ékös, amint mondod, miért hagytál el engömet, más jegyöst magadnak választván? Hallván ezt az ifjú, megijede, és mondá: Asszonyom, mit parancsolsz énneköm, hogy tegyek? Kinek monda asszonyunk: Ha ez te jegyösödet énéröttem ez világon elhagyod, az mennyországba engömet vallasz jegyösöl, és ha az én fogantatásomnak napját esztendőnként illendöd, mennyországba megkoronáztatol. Ezöket megmondván, elenyészék előle.
Tehát íme, ez ifjú titkon az szentegyházból kivoná magát és ez országból el-béfuta Aquilegiába* és ott sok ideiglen remöteéletöt visele. Végre az ű szent élete kihírhödvén, Aquilegiába patriarkájá választaték, és osztán asszonyunknak fogantatását nyilván prédikálá.