Elindult, elindult tizenkét kőmives |
A tizenharmadik Kelemen kőmives. |
Építeni kezdték magos Déva várát, – |
Amit estig raktak, reggelig leomlott. |
|
Tanakodni kezdtek, tizenkét kőmives, |
A tizenharmadik Kelemen kőmives |
– Kinek legelőbb jön ide felesége, |
Aztat elégessük, dobjuk be a tűzbe. |
|
Az elégett testből hamut szedjük össze, |
Mind egy szemig dobjuk az olvasztott mészbe, |
Igy hát megállítjuk magos Déva várát |
|
Akkor éjjel látá Kelemenné álmát, |
Hogy vérkút fakada az ő udvarába. |
– Kocsisom, kocsisom, kedvesebb kocsisom, |
Húzd elő a hintóm, fogd be a lovakot. |
|
Amikor meglátta Kelemen kőmives, |
Imádkozni kezdett: – Istenem, Istenem, |
Hulljon záporeső, hintód törjön össze, |
Az utat veszítse, hogy ne érjen ide! – |
|
Nem hallgatá meg a kérését az Isten, |
Hanem közelebb jön kedves felesége. |
– Jó napot, jó napot, tizenkét kőmives, |
A tizenharmadik Kelemen kőmives. |
|
Másodszor köszöntök és nem fogadjátok, |
Ugyan mi baj van itt, nékem megmondjátok. |
– Fogadjuk, fogadjuk, kedves feleségem… |
|
Nagy törvényt csináltunk, meg kell neked halnod, |
Kedves feleségem. Drága szép gyermekem, – |
Mi lesz csak tevéled, – édesanyád meghal… |
|
– Fogjátok meg gyöngén, dobjátok a tűzbe, |
A fölszedt hamuját keverjétek mészbe, |
Evvel építjük fel magos Déva várát, |
Evvel menthetjük meg a faluk romlását. |
|
– Jó estét, jó estét, édes jó apukám, |
Hol maradt anyukám, hogy nem jön oly soká? |
– Ne sírj édes fiam, haza jön estére, |
És ha este nem jön, haza jön reggelre. – |
|
Este is eljöve, mégsem jöve haza, |
Reggel is eljöve, mégsem jöve haza,… |
– Mondd meg édesapám, hol maradt anyukám, |
|
– Édes jó gyermekem, tovább nem tűrhetem, |
Édesanyád meghalt, mert elégettetett, |
És a hamujával magos Déva várát, |
Magos Déva várát fölépitettük már. |
|
Átkozott legyen hát, magos Déva vára, |
Még a nap se süssön fényesen már rája. |
Elvesztettem érte kedves feleségem, |
Árván maradt immár egyetlen gyermekem. |
|
|