– Édesanyám, engedje meg, |
Hogy vegyem el Kádár Katát, |
Jobbágyomnak szép leányát! |
|
– Édes fiam, nem engedem, |
Van uraknak sok szép lánya: |
Neked is juttatnak egyet. |
|
– Szolgám, szolgám, édes szolgám! |
Nyergeld meg a pej paripám, |
Hogy induljunk messze útra, |
Messze útra, bujdosásra. – |
|
Kádár Kata hogy meglátta, |
Kaput nyitott Miklósának. |
|
– Ne nyiss kaput Kádár Kata! |
Nem megyek én most be azon: |
Megyek, megyek messze útra, |
|
– Miklós úrfi, állj meg nékem |
Hogy hozzam ki fejér ruhám, |
Hozzak néked egy bokrétát. |
|
Találkozik egy molnárral: |
– Molnár gazda, molnár gazda! |
|
– Nincsen bizony ugyan semmi |
Kádár Katát elvesztették, |
|
– Molnár gazda, molnár gazda! |
Minden drága, ékes ruhám. – |
|
Egyikből nőtt fejér liliomszál, |
Másikból nőtt piros liliomszál. |
|
Miklós anyja járt sétálni, |
|
Fehér márványkő koporsót; |
Piros márványkő koporsót. |
|
Fehér márvány liliomszál, |
Piros márvány liliomszál. |
|
Miklós anyja jár sétálni, |
|
Kádár Kata megátkozta Miklós anyját;
– Búzád csak egy szem teremjen, |
Mégis senki meg ne szánjon. |
|
Törölköződ lángra gyúljon. |
Ha ez az átok reád száll, |
Tudom bizony, hogy megrostál. |
|
|