Gyulainé édesanyám

(A két kápolna-virág)

– Gyulainé, édesanyám,
Engedje meg azt az egyet,
Hogy vegyem el Kádár Katát,
Hogy vegyem el Kádár Katát!
– Mintsáb én azt megengedjem,
Inkább hónap elveszesztem,
Inkább hónap elveszesztem,
Feneketlen tóba vetem!
– Hámold szolgám e lovamat,
E lovamat, paripámat,
Hogy induljunk hosszú útra,
Hosszú útra, háborúba. –
Mennek, mennek, mendegélnek,
Csak odaértek kapujához,
Nyitni kezdé a kapuját,
Nyitni kezdé a kapuját.
– Ne nyisd, ne nyisd, Kádár Kata,
Ne nyisd, ne nyisd, Kádár Kata,
Nem mehetek én most oda,
Nem mehetek én most oda.
– Gyer bé, gyer bé, Miklós úrfi,
Adjak neked egy kis ruhát,
Adjak neked egy kis ruhát,
Egy kis ruhát, s egy pár gyűrűt.
Mikor ruha vérválhozik,
Akkor tudjad, hogy elvesztem,
Akkor tudjad, hogy elvesztem,
Feneketlen tóba vettem. –
Mennek, mennek, mendegélnek,
Csak elévevé ruháját,
Hát a ruha vérválhozik
Hát a ruha vérválhozik.
– Térjünk vissza, édes szolgám,
Térjünk vissza, édes szolgám.
Kádár Katát elvesztették,
Feneketlen tóba vették.
Visszatértek ők es oda,
Feneketlen tó martjára,
Feneketlen tó martjára,
Hát a tó es vérválhozott.
Ő is leveté gunyáját,
Ő is leveté gunyáját.
Ő is csak beszökék oda,
Ő is csak beszökék oda.
Gyulainé ezt meghallá,
Vízibúvárt kerestette,
Vízibúvárt kerestette,
Mind a kettőt kivetette.
Ez egyiknek csináltatott,
Veres mármuly kőkoporsót,
A másiknak csináltatott,
Fehér mármuly kőkoporsót.
Az egyiket temettette,
Az ótárnak elejibe,
S a másikat temettette,
Az ótárnak háta megé.
S az egyikből nevelkedett,
Egy igen es szép aranyszál,
S a másikból nevelkedett,
Egy igen es szép aranyszál.
Addig nőttek, nődögéltek,
S ott es összekapcsolkodtak,
Gyulainé ezt meglátá,
Mind a kettőt leszakasztá.
– Átkozott legyen az anya,
Az az anya, s az az apa,
Ki két szüvet elválassza,
Ki két szüvet elválassza.

Külső-Rekecsin (Moldva)


Szegő Júlia: 150 magyar népdal. Bukarest, 1958. 8-10. (Dallammal.)




Hátra Kezdőlap Előre