Lázár és Erzsébet

(A két kápolna-virág)

Magyari császárnak Lázár fia vala,
Mánole mesternek Erzse lánya vala.
Apjuk nem engedte, hogy egymást szeressék.
Még azt sem engedte, együtt beszéljenek.
De ők attól éltek, s ahol összegyűltek,
Ahol összegyűltek, ők ott beszélgettek.
De ők meghalának egymásnak kedvéért.
Egymásnak kedvéért, titkos szerelméért.
Egyiknek csánának márványkő-koporsót.
Másiknak is csántak márványkő-koporsót.
Egyiket temették egyik út szélére,
Másikat temették másik út szélére.
Egyikből is növe vörös rózsabokor,
Másikból is növe fehér rózsabokor.
Nőttek, növögettek három esztendeig,
Három esztendeig mind csak virágoztak.
Vörös rózsabokor szép fehért virágzik,
Fehér rózsabokor vöröset virágzik.
Ők is vigadoztak, szépen örvendeztek.
Össze is hajoltak, beszélgetni fogtak.
Mikor apjuk-anyjuk oda bement vala,
Mind elszomorodtak, földig elhervadtak.
Három esztendőre tövükből kivágták.
Tövükből kivágták, s a tűzre felrakták.
Még a hamuját is széllel elfúvatták,
S az ő szerelmüknek még híre se maradt.

Klézse (Moldva)


Kallós Zoltán: Balladák könyve. Bukarest, 1970. újabb bővített kiadás. Bp., 1973. 53-55. (Dallammal.)




Hátra Kezdőlap Előre