Budai Ilona ablakba könyökle, |
Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe. |
Csak eszibe juta kéncsös küs ládája, |
S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja, |
Hajadon küs lányát jobb kezin vezette, |
Futkosó küs fiát bal kezire vötte. |
|
Mönyön, mönyön, mönyön sűrű fenyves erdőn, |
Egy fölhagyott úton, sütét röngetegön; |
Hát mintha hallaná lovak dobogását, |
S csakhamar letöszi hajadon küs lányát. |
Hajadon küs lánya ilyenképpen síra: |
– Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba, |
Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt! |
– Bizony itt hagylak én leányom tégödöt: |
Mert leány helyibe leányt ad az Isten, |
De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. – |
|
Mönyön, tovább mönyön sűrű fenyves erdőn, |
A fölhagyott úton, sütét röngetegön; |
Hát mintha hallaná lovak dobogását, |
S csakhamar letöszi futkosó küs fiát. |
Futkosó küs fia ilyenképpen síra: |
– Anyám, édösanyám, ne hagyj el az útba, |
Essék meg a szüved, ne hagyj itt ingömöt! |
– Bizony itt hagylak én, édös fiam tégöd: |
Mert fiu helyibe fiut ad az Isten, |
De pénzöm helyibe ingyen nem ad Isten. – |
|
Mönyön tovább, mönyön sűrű fenyves erdőn. |
Az elhagyott úton, sütét röngetegön, |
Míg eljuta végre egy szép tágas rétre, |
Hát egy bivaltehen azon jődögél le, |
Az idei bornyát szarva között hozta, |
A tavalyi bornyát maga után rítta. |
Ezt hogy megpillantá Budai Ilona, |
A földre borula, keservesön síra, |
Keservesön síra, kárhoztatá magát: |
– Az oktalan állat nem hagyja el bornyát. |
Istenem, Istenem, én édös Istenem, |
Hát én lelkös lévén, hogy hagyám gyermekem?! |
Avval visszafordult a nagy fenyves erdőn, |
Az elhagyott úton, sütét röngetegön; |
Csakhamar elérte s odanyújtá ujját, |
S híni kezdé szépön az ő kicsi fiát. |
– Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya, |
Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. – |
|
Mönyön, tovább mönyön a nagy fenyves erdőn, |
A fölhagyott úton, sütét röngetegön; |
Csakhamar elérte s odanyújtá ujját, |
S híni kezdé szépön hajadon küs lányát. |
– Bizony nem mönyök én, mert nem voltál anya, |
Ha az löttél volna, itt nem hagytál volna. – |
|
Hogy ezt így hallotta, ilyenképpen síra: |
Immár olyan vagyok, mint út mellett a fa; |
Aki ott elmönyön, ágaimot rontja, |
Ágaimot rontja s a sárba tapodja. |
|
|