Szegény árva asszony
(A szivtelen anya)
Szegény árva asszony
Hogy megszabaduljon
Keserű fogságtól,
Tatár rabságtól,
Jobb karjára vette
Síró fiucskáját,
Bal karjára vette
Síró lányecskáját.
– Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem! –
Fohászkodni kezde,
– Melyiket tegyem le?
Talán csak leteszem
Síró lányecskámot;
Magamval elviszem
Kedves fiucskámot. –
Ő es csak letevé
Síró lányecskáját.
– Ülj le ide, ülj le,
Síró galambocskám,
Hogy menjek el én es
Rózsavirág-szedni
Ki rózsamezőbe,
Rózsabokrok közé.
Sírva elindula
Ki rózsamezőbe,
Egybetalálkozék
Egy barom űnővel,
Ez idei borját
Szájába felvette,
De tavalyi borját
Utána eresztette…
– Istenem, istenem,
Szerelmes Istenem!
Ez egy barom űnő,
Én egy lelkes állat,
Mégsem hagyá el ő
Még egyik borját sem.
Én sem hagyom itt el
Egyik gyermekem sem. –
Mire visszatére:
Körmibe es vette
Három fene farkas.
Van asszony mit sirass!
Legnagyobb azt mondja:
– Szakasszuk háromba. –
Középső azt mondja:
– Mi hasznunk van abba? –
Legküssebb azt mondja:
– Ne tépjük háromba,
Jobb lesz, vigyük szegényt
Apánk barlangjába,
Neveljük fel ott őt
Gyenge bárányhússal,
Ne töltsük be mezőt
Ártatlan sirással! –
Ők hárman elvivék,
Ők es felnevelék
Gyenge bárányhússal,
Farkas ordítással.
Kéredzeni kezdék:
– Apám, édesapám,
Édes farkas apám!
Eresszen el ingem
Erdőbe jácodni,
Mezőbe nyargalni,
Virágokat szedni.
– Ne menj el, ne menj el,
Te síró lányecskám,
Elfoghatnak téged
Vadak kergetői. –
Nem lén mit csináljon,
El kelle eressze,
Kedves szép lánykának
Szovát nem szeghette.
Őt es csak meglátá
Szülő édesanyja;
– Itt vagy-e angyalkám,
Te síró lányecskám.
Jere hezzám immár,
Te síró lányecskám.
Nézd be szépen megnőtt
Kedves szép fiucskám!
– Hallgass asszony, hallgass,
Nem vagy nekem anyám,
Anyám lettél lenne,
El nem hagytál lenne!
Klézse (Moldva)
Domokos Pál Péter-Rajeczky Benjamin: Csángó népzene. Bp. 1956-1961., I. 84-86.
