Szegény árva asszony

(A szivtelen anya)

Úgy megyen, úgy megyen
Szegény árva asszony,
Jobb karjára vette
Síró fiacskáját,
Bal karjára vette
Síró lányecskáját.
– Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem,
Melyiket tegyem le,
Melyiket tegyem fel?
Ülj le ide lányom,
E nagy rengetegbe.
Járnak szép madárkák,
Kik enned hordjanak,
Járnak meleg esők,
Kik megferesszenek,
Járnak gyenge szelek,
Kik elrengessenek. –
S ő es csak letevé
Síró lányecskáját.
S ő es elindula
A búza mezőbe,
A búza mezőbe,
Búza-aratgatni.
Elétalálkozik
Egy barom űnővel.
Hát a barom űnő
Két esztendős borját,
Két esztendős borját
Utána hábogja,
S az esztendős borját
A szarvába fogta,
Fél esztendős borját
A szájába fogta.
– Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem!
Ez egy barom állat,
Én egy lelkes állat,
Hát én mért hagynám el
Kicsi lányecskámat? –
Ő es csak megtére
A búza mezőből.
Messzünnet meglátá
Hogy körülbevette,
Hogy körülbevette
Három fene farkas.
Aszongya legnagyobb:
– Szakasszuk háromba. –
Aszongya középső:
– Bizony nem bánom én. –
Aszongya legküssebb:
– Bizony ne szakasszuk!
Ha mük es vigyük el
A mi ballangunkba,
Mük es neveljük fel
Gyenge bárányhússal,
Gyenge bárányhússal,
Gyenge malachússal. –
Ők es csak felvevék,
Ők es csak elvivék,
Ők es csak elvivék,
Az ő ballangjukba.
Ők es felnevelék
Gyenge bárányhússal,
Gyenge bárányhússal,
Gyenge malachússal.
– Apám, édesapám,
Édes farkas apám!
Eresszen el engem
Erdőbe sétálni,
Erdőbe sétálni,
Mezőbe jácodni!
– Ne menj, lányom, ne menj,
Mert puskások járnak,
Mert puskások járnak,
Téged eltalálnak.
– Vajh nem, apám, vajh nem!
Eresszenek engem,
Erdőbe sétálni,
Mezőbe jácodni!
Anyám, édesanyám,
Eresszenek engem
Erdőbe sétálni,
Mezőbe jácodni!
– Ne menj, lányom, ne menj,
Mert puskások járnak,
Mert puskások járnak,
Téged eltalálnak.
– Vajh nem, apám, vajh nem!
Eresszenek engem
Erdőbe sétálni,
Mezőbe jácodni.
Bágyém, édes bágyém,
Eresszen el engem
Eresszen el engem
Erdőbe sétálni,
Erdőbe sétálni,
Mezőbe jácodni!
– Ne menj, lányom, ne menj,
Mert puskások járnak,
Mert puskások járnak,
Téged eltalálnak.
– Vajh nem, apám, vajh nem!
Eresszenek engem! –
Ő es csak elmene
Erdőbe sétálni,
Erdőbe sétálni,
Mezőbe jácodni.
Csak megtalálkozik
Ző édesanyjával.
Messzünnet meglátá
Az ő édesanyja.
Hájdá, lányom, hájdá,
Hájdá, édes lányom!
– Hallgass, asszony, hallgass,
Hallgass, asszony, hallgass,
Lányod lettem lenne,
El sem vettél lenne,
De nem vótál anyám
S én nem vótam lányod,
Mert nekem es vagyon
Édes farkas apám,
S édes farkas anyám,
S édes farkas bágyém,
Ki engem felnevelt
Gyenge bárányhússal,
Gyenge bárányhússal,
Gyenge malachússal.

Klézse (Moldva)


Múzeumi Szövegek. (Az Országos Néprajzi Múzeum zenei archívuma.), 6359. (Dallammal.)




Hátra Kezdőlap Előre