Gyönyörű Bán Kata

(Az elcsalt feleség – szivtelen anya)

– Gyere csak, gyere csak
Gyönyörű Bán Kata
A mi országunkra:
Szép Törökországra!
– Nem mék én, nem mék én,
Fekete Rácz Pétör:
Mer van néköm fiam,
Kis futosó fiam,
Karonülő lányom,
Kedves, hitvös párom!
Ne gondolj te vele!
Gyere csak, gyere csak,
Gyönyörű Bán Kata,
A mi országunkra,
Szép Törökországra!
Kutya se úgy ugat
Szép Törökországon,
Mint Magyarországon!
– Nem mék én, nem mék én,
Fekete Rácz Pétör:
Mer van néköm fiam
Kis futosó fiam,
Karonülő lányom,
Kedves, hitvös párom!
– Gyere csak, gyere csak,
Gyönyörű Bán Kata,
A mi országunkra,
Szép Törökországra!
Kétszáz ezüst pénzér,
Hatvanhat tallérér,
Háromszáz aranyér!

Ekkor mán elmönt vele.

 
Elérték az erdőt,
Otthagyta a fiát,
Kis futosó fiát,
Karonülő lányát.
– Jegönyefa mellett
Itthagylak titöket.
Mikor a madarak
Szárnyukkal csattognak,
Csak azt gondoljátok,
Hogy édösanyátok
Beszél tehozzátok!
Mikor eső esik:
Csak azt gondoljátok,
Hogy én fürösztgetlek,
Az édösanyátok!

Föltötte űket a fára, elmönt.

 
Sasok vágik szívit,
Hollók szödik szömit,
Szögény ártatlan lélöknek
Hasítja bús szívit.
Möntek, möndögéltek,
Azután leültek,
Fejibe keresött
Kata a töröknek.
– Mi dolog, mi dolog,
Gyönyörű Bán Kata:
Se eső nem esik;
Sem föjhő nem látszik,
Mégis az én fejem
Csupa csavaró víz?!
– Most kereködött itt
Egy fekete felhő,
Abbul csöpörödött
Egyníhány szöm eső.

Fölnézött, oszt látta, hogy egy madár éteti a fiát, azér sírt.

 
– Induljunk, induljunk,
Gyönyörű Bán Kata,
Induljunk, induljunk,
Mer mán este lösz ránk! –
Ahogy odaértek
Török lakására,
Hogy pihenést vöttek
Török szobájába,
Fekete Rácz Pétör,
Mingyár csak azt mondja:
– Főzzél mán, főzzél mán,
Gyönyörű Bán Kata! –
Gyönyörű Bán Kata
Kimönt a konyhára,
A nyálát leköpte
Konyha közepire:
– Most édös kis nyálom,
Ha mondja a török:
Főzzél mán, főzzél mán,
Gyönyörű Bán Kata!
Csak azt feleld néki:
Mingyár készen lösz mán!
– Tálalj mán, tálalj mán,
Gyönyörű Bán Kata!
– Mingyár tálalok mán
Fekete Rácz Pétör!
– Tálalj mán, tálalj mán,
Gyönyörű Bán Kata!
– Mingyár tálalok mán,
Fekete Rácz Pétör!
– Tálalj mán, tálalj mán,
Gyönyörű Bán Kata!
– Mingyár tálalok mán,
Fekete Rácz Pétör! –
Nem győzte mán várni
Fekete Rácz Pétör,
Kimönt a konyhára,
Sehun se tanálta
Gyönyörű Bán Katát.
Gyönyörű Bán Kata
Útnak vötte magát.
Mingyár fölnyergölte
Fekete Rácz Pétör
Legjobb paripáját;
Erdőrűl erdőre
Rugtatott nyomába,
De mög nem tanálta.
Vissza is rugtatott
Fekete Rácz Pétör.

Gyönyörű Bán Kata amikor odaért ahhon az erdőhön, ahun a kisdedöktűl elvált; nem tanált semmit se, csak a csontokat; – vitt belüle haza anyja lakására.

 
– Nyisd ki anyám, nyisd ki
A zárós ajtódat!
Én vagyok, a lányod,
A te Kata lányod!
– Mönj el sátán, mönj el,
Ne késértgess engöm!
Nincs énnéköm lányom,
Kilenc hete elmúlt,
Tizedikre fordul
Múta a halászok
Hálóval keresik,
Sehogy se tanálik!
– Nyisd ki anyám, nyisd ki
A zárós ajtódat!
Én vagyok, a lányod,
A te Kata lányod!
– Mönj el sátán, mönj el,
Ne késértgess engöm!
Nincs énnéköm lányom,
Kilenc hete elmult,
Tizedikre fordul
Múta a halászok
Hálóval keresik,
Sehogy se tanálik!
– Nyisd ki anyám, nyisd ki
A zárós ajtódat,
Mert ha ki nem nyitod,
A szívem möghasad!
– Nem nyitom, nem nyitom,
Nincs énnéköm lányom!
Kilenc hete elmult,
Tizedikre fordul
Múta a halászok
Hálóval keresik,
Sehogy se tanálik!

Mikor kinyitotta az ajtaját az édösanyja, ott feküdt Bán Kata, arcra borult a kisgyerök csontja mellett.

 

Apátfalva (Csanád)


Kálmány Lajos: Szeged népe I-III. Arad, 1881-1882, Szeged, 1891., II. 169-171.



Hátra Kezdőlap Előre