– Hallottad e hírét a híres Szebennek, |
A híres Szebennek s a híres Mohának, |
A Mohában lakó Kerekes Péternek, |
S Kerekes Izsáknak, ő felnőtt fiának? |
Ez egyszer ittason ment az istállóba, |
Ott is lefeküvék a lovak jászlába. |
|
Egyszer csak kimene az ő édesapja |
A tornácba, s lenéz onnan a határra. |
Hát bizony jődögel nagy fekete sereg, |
Úgy látszik messzünnen, mint a setét felleg, |
Nem tudják, miféle, kuruc-e vagy labanc, |
De mégis gondolják: a szebeni rácok. |
|
Ekkor csak lemene Izsák édesapja |
A lovak jászlához s ilyen szókkal mondja: |
– Kelj fel, fiam, kelj fel, jó Kerekes Izsák! |
Mert bizony jődögel nagy fekete sereg, |
Úgy látszik messzünnen, mint a setét felleg, |
Nem tudjuk, miféle, kuruc-e vagy labanc, |
De mégis gondoljuk: a szebeni rácok. – |
|
Ekkor megfordula az első álmából, |
De mégsem kele fel a lovak jászlából. |
Másodszor kimene az ő édesanyja, |
S ilyen szókkal költi igen hamarjába: |
– Kelj fel, fiam, kelj fel, jó Kerekes Izsák! |
Mert bizony jődögel nagy fekete sereg, |
Úgy látszik messzünnen, mint a setét felleg, |
Nem tudjuk, miféle, kuruc-e vagy labanc, |
De mégis gondoljuk: a szebeni rácok. – |
|
Ekkor megfordula második álmából, |
De mégsem kele fel a lovak jászlából. |
Harmadszor kimene szép gyönyörű mátka |
A tornácba, s mindjárt lenéz a határra. |
Hát jő az ellenség igen hamarjába, |
És leszalada ő a lovak jászlához, |
És így kezd beszélni a kedves urához: |
– Kelj fel, szivem, kelj fel, itt van az ellenség, |
Nem tudjuk, miféle, kuruc-e vagy labanc, |
De mégis gondoljuk: a szebeni rácok. – |
|
És ekkor felugrék jó Kerekes Izsák, |
Igen hamarjába a lovát kihozák, |
Felköté a kardját mindjárt oldalára, |
S felfordula szépen jó barna lovára |
És visszatekinte s ilyen szókkal beszélt: |
– Kiontatom vérem apámért, anyámért, |
Megöletem magam szép gyűrűs mátkámért, |
Meghalok én még ma magyar nemzetemért. – |
|
E szók után lovát sarkantyúba kapja, |
S az ellenség felé nagybátran ugratja; |
Hát, jőnek a rácok, ő meg előttök van, |
Kard-emelve vágtat igen iszonyúan. |
– Add meg magad, add meg, jó Kerekes Izsák! – |
A rácok előre neki azt kiáltják – |
Látjuk, hogy vitéz vagy, de csak egyedül vagy, |
A reménység téged most mindjárást itthagy, |
Akármint mesterkedj, a mi kezünkbe vagy! |
|
– Mit adok rajtatok, ha egyedül vagyok! |
Kard nem jár meg engem, akármint vágjátok! – |
Mond Kerekes Izsák s vagdal jobbra-balra, |
Hullatja a rácot a kardja egy-másra. |
Egy elémentébe gyalogösvényt vága, |
És visszajöttébe szekérutat nyita, |
De ekkor megbotlék a lovának lába, |
Ő meg a lováról a földre borúla. |
|
Jó Kerekes Izsák így járt a lovával, |
A rácok pediglen karddal és dárdával |
Vágják, ölik őtet s mindaddig göbődik, |
Amíg egyet sem rug s nem is vergölődik. |
|
Így pusztították el Kerekes Izsákot, |
Aki a kardjával levága sok rácot. |
|
|