Hallottad-e hírit a Kis Cserepesnek, |
A Kis Cserepesnek és Szent Margitának, |
Szent Margitán lakó juhász Veres Pálnak |
És az ő fiának: Veres Jóskának? |
Aki a Koponyán hét hajnalig ivott, |
Hét álló nap táncolt, hét bárányt megevett, |
És egy álló hétig rejtőzött, aludott. |
Ettül az ereji hét emberre rugott. |
Hét emberre rugott altában ereje, |
Hetvenhétre mikor rejtekibül ébredt, |
Hét szív bátorsága az mind az övé vót; |
Ílő Veres Jóska aludt, mint a meghótt. |
Kőtötte az apja: – Kelj fel, fiam, Jóska, |
Szél fú az Intárúl, nagy fekete felleg, |
Kerüli a nyájat tenger csikasz féreg, |
Valami ellensíg, tatár vagy affíle.– |
Felserkent oszt Jóska e szók hallatára, |
Hanem nekifordult még nagyobb alvásra, |
Még nagyobb rejtísre, még nagyobb húnyásra, |
Fel nem kellett apja semmi hivására. |
Akkor ment az anyja, szülő ídesanyja, |
Néki az elgyövő nagy bajt hogy elmondja; |
Kőtötte e szókkal: – Kelj fel fiam, Jóska! – |
De csak félig kelt fel, visszaesett alva. |
Ment osztán a párja, a jegyes mátkája; |
– Szél fú az Intárúl, nagy fekete felleg, |
Valami ellensíg, tatár vagy affíle, |
Kerüli a nyájat tenger csikasz fíreg. – |
Kedvese szavára, a baj hallatára |
Jóska fel is ugrott nyomban a lovára, |
Kardját felemelve, fennen fohászkoda, |
Szaladt rá a pogány temirdek hadára. |
– Hej, aki Isten vagy, lássad most vígement! |
Meghalok hazámír, szerelmes mátkámír, |
Magyar nemzetemír, apámír, anyámír, |
Tiszta jó nevemír, az én Krisztusomír. – |
Ily szavakat szólla, ösvínyt vág mentibe, |
Szekérutat nyitott visszagyövísibe. |
Hanem akkor a lú kibukott alóla, |
Szívit dárda járta, fejit tatár nyila… |
Meghótt a hazájír, úgy ahogy azt monta: |
Apjáír, anyjáír, magyar nemzetünkír, |
Hites mátkájáír, a mi Krisztusunkír, |
Ide van temetve a Veres halomba. |
|