Biró Máté

– Ne menj el, ne menj el,
Híres Bíró Máté!
Maradj a Rikába,
Ne menj a városba,
Király városába,
Királylány rabolni.
Király szép leánya
Hej, nem neked való!
Selyem a ruhája,
Halovány orcája;
Liliom dereka
Nem erdőre való!
– Féket a fejébe,
Gyémántköves féket
Legjobbik lovamnak!
Még ma el kell hoznom
Király szép leányát,
Gyönge Ilonáját.
– Ne menj el, ne menj el,
Híres Bíró Máté!
Menj legalább este,
Ne menj fényes reggel.
Otthon van a király
Fényes nagy sereggel.
– Nyerget a lovamra,
Legjobbik lovamra,
Szép aranyos nyerget!
Az a fényes sereg
Nem jár a nyomába
Király leányának,
Gyönge Ilonának. –
Jaj, hiába kéri
Tizenkét legénye
Híres Bíró Mátét,
Rablók kapitányát.
Sárga paripáján
Aj, csak elvágtata
Király városába,
Királylány rabolni.
*
 
Ihol jő, ihol jő,
Szép király-kisasszony,
Szép selyemruhába.
Kinek minden szála
Meg van aranyozva,
Kinek hosszúságát
Három leány hozza.
– Fordulj meg, fordulj meg,
Híres Bíró Máté!
Nem lesz ma jó dolgod:
Sárga lovad horkol.
– Csak tüszköl a portól.
– Fordulj meg, fordulj meg,
Híres Bíró Máté!
Lovad ágaskodik
– Éles zabbal jól tartották,
Sátés fűvel megvakarták,
Azért ágaskodik,
Azért bokrosodik. –
Jaj, nem fordul vissza
Híres Bíró Máté.
Vágtat egyenesen
Királylány elébe,
Templom ajtajához.
Szép gyengén fölkapá
Király szép leányát,
Gyönge Ilonáját
Aranyos nyergébe,
S elvágtata véle
Rablók tanyájára,
Rika erdejébe.
*
 
– Jó napot, jó napot,
Tizenkét szép legény!
– Neked is jó napot,
Híres Bíró Máté!
– Hamar megjártam-e,
Tizenkét szép legény?
– Jó hamar megjárád,
Híres Bíró Máté!… –
Ott szépen levevé
Aranyos nyergéből
Király szép leányát,
Szőke Ilonáját.
Szépen lefekteté
Puha moha-ágyra,
Ottan megölelé,
Ottan megcsókolá,
Két erős karjával
Gyengén átkarolá
Király szép leányát,
Gyönge Ilonáját,
Híres Bíró Máté,
Rablók kapitánya.
– Nézz ki csak az útra,
Híres Bíró Máté!
– Mért néznék, mért néznék,
Tizenkét szép legény?
– Nem mondók-e neked,
Híres Bíró Máté!
Király szép leánya,
Hej, nem neked való.
Selyem a ruhája,
Halovány orcája;
Liliom dereka
Nem erdőre való!
– Mit beszélsz, mit beszélsz,
Tizenkét szép legény?
– Kelj fel az ágyadból
Híres Bíró Máté!
Ahajt jő a király
Fényes nagy sereggel. –
Híres Bíró Máté
Felszökék az ágyból,
Puha moha-ágyból.
Keresi a kardját,
Aj, de nem találja;
Keresi a lovát,
Aj, azt sem találja.
– Csak ti ne hagyjatok,
Tizenkét szép legény –
Aj, az is elfut a
Tizenkét szép legény.
*
 
– Add meg magad egybe,
Híres Bíró Máté,
Rablók kapitánya!
*
 
– Jaj mért nem hallgaték
Legényim szavára!
Mért nem fordulék meg,
Mikor lovam horkolt,
Mikor ágaskodék,
Mikor bokrosodék
Sárig szín paripám! –
Szépen közbevették
Király katonái,
Ott összekötözték,
Nehéz vasba verték,
Király városába,
Mély tömlöcbe vették.
Onnét fúdogálá
Estétől reggelig
Híres Bíró Máté
Szomorú énekét:
– Ne menj el, ne menj el,
Híres Bíró Máté!
Maradj a Rikába,
Ne menj a városba,
Király városába,
Királylány rabolni.
Király szép leánya
Hej, nem neked való!
Selyem a ruhája,
Halovány orcája,
Liliom dereka
Nem erdőre való! –
Ablak alá méne
Király szép leánya,
Gyönge Ilonája.
Onnét meghallgatá
Szomorú énekét
Rabló kapitánynak.
Onnét hazaméne
Király szép leánya,
Sírva feküvék le
Szép selyem ágyába,
Zöld selyem vánkosát
Könnyével öntözé,
Híres Bíró Mátét
El nem feledheté
Király szép leánya,
Gyönge Ilonája.

Kobátfalva (Udvarhely)


Magyar Népköltési Gyűjtemény. III. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest, 1872., 47-53.




Hátra Kezdőlap Előre