A nagy hegyi tolvaj

(A zsivány felesége)

– Nem szoktam, nem szoktam
Hajnalba felkelni,
Piros hajnal előtt
Véres ruhát mosni.
Könnyemmel áztatni,
Jajszóval súlykolni,
Könnyemmel áztatni,
Jajszóval súlykolni.
Eleget könyörgék
Apámnak s anyámnak,
Hogy ne adjon engem
Nagy híres tolvajnak.
A nagy híres tolvaj
Most es oda vagyon
Keresztút-állani,
Embert megfosztani,
Egy pénzért, kettőért
Lelkit elveszteni…
A nagy híres tolvaj
Az ajtón hallgatja,
Hogy a felesége
Magát siratgatja.
– Asszony feleségem,
Nyisd ki az ajtódat!
– Nyitva van, nyitva van,
Édes jámbor uram!
– Mért sírtál, mért sírtál,
Édes feleségem?
– Nem sírtam, nem sírtam,
Édes jámbor uram!
A konyhán forgódtam,
Cserefát égettem;
Cserefának füstje
Húzta ki a könnyem.
– Mért sírtál, mért sírtál,
Édes feleségem?
Hónap álló-délbe
Fejedet vétetem!
Fut hátra az asszony,
Kiáltja a szógát:
– Jánoskám, Jánoskám,
Nagyhajú Jánoskám!
Készítsd a hintómat,
Fogd bé hat lovamat,
Hónap álló délbe
Vígy fejvevő helyre!
Mikor fejem veszik,
Mosd meg ürmös borba,
Édes ürmös borba,
Takard gyenge gyócsba!
Tedd fel a hintómba,
Vidd bé Móduvába,
Apámnak s anyámnak
Tedd az asztalára.
Hogy egész Móduva
Vegyen példát róla,
Senki a leányát
Tolvajnak ne adja!

Erdővidék (Udvarhely)


Magyar Népköltési Gyűjtemény. XI. Vadrózsák. (Székely népköltési gyűjtemény, Kriza János) Bp. 1911., 194-195.



Hátra Kezdőlap Előre