Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet

(A zsivány felesége)

– Istenem, Istenem
Áraszd meg a vizet,
Hadd vigyen el ingem
Apám kapujába.
Apám kapujába,
Anyám ajtajára.
Hogy lássák meg ők es,
Kinek adtak ingem,
Nyóc-ökrös gazdának,
Cifra katanának,
Jobb lett vóna adjon
Disznyó pásztorának.
Mert immár meguntam
Jó regvel felkelni,
Jó regvel felkelni,
S a patakra menni,
A patakra menni,
Véres ruhát mosni,
Könnyemvel áztotni,
Jaj-szóval súlykolni.
Mert most es oda van
Keresztút-állani,
Keresztút-állani,
Örmén papot ölni,
Egy pénzért, kettőért,
Nem szán vért ontani.
Egy pénzért, kettőért,
Nem szán vért ontani. –
Azt meghallá hallá
A nagy hegyi tolvaj.
Megrugá az ajtót,
Megrugá az ajtót.
– Erejsz bé! erejsz bé
Te nagy híres kurva!
– Álljon meg, álljon meg!
Csendes jámbor uram!
Piros patkós csizmám
Hújzam a lábomba;
Fődig fátyolomat
Tegyem a fejemre. –
Második szovára
Bérugá az ajtót.
– Mit sírsz magad, mit sírsz?
Te nagy híres kurva!
– Nem sírok, nem sírok,
Csendes jámbor uram,
Cserefát égetek,
Gyermeket rengetek,
Cserefának füstje
Hozta ki könnyemet,
Cserefának füstje
Hozta ki könnyemet.
– Készülj asszony, készülj
A búzamezőbe,
A búzamezőbe
S a fejvevő helyre!
– Jánoskám, Jánoskám!
Nagyhajú szógácskám!
Húzd elé kocsimot,
Fogd bé hat lovamot!
Vigy el ingem magad
A búzamezőbe,
A búzamezőbe
S a fejvevő helyre,
Hol fejemet veszi.
Szűvemet, májomat
Mosd meg ürmös borba,
Takard gyenge gyócsba,
Küdd el Barassóba,
Tegyék várkapura;
Minden apa s anya
Vegyen példát róla,
Hogy adja leányát
Nagy hideg havasba,
Nyóc-ökrös gazdának,
Cifra katonának.

Lábnik (Moldva)


Domokos Pál Péter-Rajeczky Benjamin: Csángó népzene. Bp. 1956-1961. II. 194. (Dallammal)



Hátra Kezdőlap Előre