A pakulár

(A megölt havasi pásztor)

Nehol őrezgeti szép fehér pakulár,
Nehol őrezgeti szép fehér pakulár
Ezer báránkáját, néztelen sok johát,
Ezer báránkáját, néztelen sok johát.
Né mi jő, né mi jő? Három disznópurkár,
Né mi jő, né mi jő? Három disznópurkár.
– Jó napot, jó napot, szép fehér pakulár!
– Isten hozta, Isten, jó disznópurkárok.
– Tudja minek jöttünk? – Igen, ha megmondja. –
– De mik azért jöttünk, add ide te nekünk
Ezer báránkádat, néztelen sok juhod,
Ezer báránkádat, néztelen sok juhod!
– Nem adom, nem adom, nem adom, nem adom,
Ezer báránkámat, néztelen sok juhot!
– Ha nem adod nekünk, mik fejedet vesszük,
Ha nem adod nekünk, mik fejedet vesszük!
– Ha fejem veszitek, ha fejem veszitek,
Temessetek engem tellám kapujába,
Tellám elejibe, tellám kapujába,
Tellám elejibe, tellám kapujába.
Kisebb furulyámba tegyétek lábamat,
Nagyobb furulyámba tegyétek fejemet.
Mikor alul fú szél s ugyan zúgadozzon,
Mikor felül fú szél s ugyan zengedezzen.
Mentek-mendegéltek ez úttal mellékest,
Mentek-mendegéltek ez úttal mellékest,
Ott es vagyon nekem egy virágos kertem,
Ott es vagyon nekem egy virágos kertem.
S abba vagyon nekem két hajlandó húgom
S abba vagyon nekem két hajlandó húgom.
Virágot gyomlálnak, mind engem gyászolnak,
Virágot gyomlálnak, mind engem gyászolnak.
Tudom jól, megkérdik, hogy én hol maradtam?
De tük mondjátok meg, hogy megházasodtam,
A fődnek zsírjával s a napnak húgával,
A fődnek zsírjával s a napnak húgával.
Mentek-mendegéltek az úton mellékest.
Ott is vagyon nekem egy füstös házacskám,
Abban vagyon nekem egy öreg mámikám,
Ki ülve küszöbre, fekete gyapjút fon.
Tudom jól, megkérdi, hogy én hol maradtam?
De ti mondjátok meg, hogy megházasodtam,
A fődnek zsírjával s a napnak húgával,
A fődnek zsírjával s a napnak húgával.

Külső-Rekecsin (Moldva)


Szegő Júlia: 150 magyar népdal. Bukarest, 1958. 24-25. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre