Oláhul Merinka

(A kegyetlen anyós)

– Oláhul Merinka,

Magyarul Margitka,

Száz katanám közül

Melyiket szereted?

Napat-e, vaj hódat,

Vaj fényes csillagot?

– Napat es szeretem,

Hódat es szeretem,

De fényes csillagot

Leginkább szeretem.

– Azt es mondd meg nekem,

Hogy ez mire menen?

– E szép fényes nap es

Öreg Ráduj vajda,

S e szép fényes hód es

Ez öreg vajdáné,

S a szép fényes csillag

Ifjú Ráduj Péter.

Megmondám, megmondám,

Hogy a mire menen. –

Csak kapun szóla meg

A katona legény:

– Oláhul Merinka,

Magyarul Margitka!

Nekem el kell menni

Hadba hadakozni,

Jó hírt hazahozni,

Neked megmondani!

Anyám, édesanyám,

Üsellye jól gondját,

Üsellye jól gondját

S az én Merinkámnak!

Nekem el kell menni

Hadba hadakozni,

Jó hírt hazahozni,

Neki megmondani.

– Oláhul Merinka,

Magyarul Margitka,

Lelkem, édes lányom,

Azt megengeded-e,

Favágó tőkém légy?

– Meg nem engedhetem,

Lelkem édesanyám!

– Oláhul Merinka,

Magyarul Margitka,

Lelkem édes lányom,

Azt megengeded-e,

Nyársba felhúzzalak,

Langon piríssalak?

– Meg nem engedhetem,

Lelkem édesanyám!

– Oláhul Merinka,

Magyarul Margitka,

Lelkem, édes lányom

Azt megengeded-e,

Asztali vendégnek

Gyórtyatartója légy?

– Azt megengedhetem,

Lelkem édesanyám! –

Ő es csak bemene

Belső kamerába,

Ő es csak kivevé

Rég iuszos vásznát,

S a fejitől fogá

Talpáig tekeré,

Fejinél meggyútá

Talpáig égeté.

– Anyám, édesanyám,

Virjad-e, vaj még nem,

Mert mindjár végem lesz!

– Virjad, lányom, virjad,

Első kakas-szó van,

Oláhul Merinka,

Magyarul Margitka!

– Másodikszor mondom,

Lelkem, édesanyám,

Virjad-e, vaj még nem,

Mert mindjárt végem lesz!

– Virjad, lyányom, virjad,

Piros hajnal tetszik,

Oláhul Merinka,

Magyarul Margitka!

– Harmadikszor mondom,

Lelkem, édesanyám,

Virjad-e, vaj még nem,

Mert mindjár végem lesz?

S akkor erre szóra

Ő es csak felvevé,

Ő es csak kivivé

A virágos kertbe,

E virágos kertbe,

Rózsabokor alá,

Mint egy porgolt tőkét.

Csak kapun szólamlék

Ez ő édes fia.

– Oláhul Merinka,

Magyarul Margitka,

Nyisd meg a kapudat,

Erejsz be ingémet,

Mert én hazajöttem,

Jó hírt hazahoztam,

Neked megmondanám!

– Állj meg fiam, állj meg,

Mingyán béeresztlek!

– Nem kell, anyám, nem kell!

Hol ez én Merinkám,

Hogy maga nyissa ki?

– Elment, fiam, elment

A rózsa-mezőbe

Rózsavirág-szedni,

Bokrétába kötni,

Neked hazahojza,

Kalapodba rakja. –

Ő es csak megtére,

Ő es csak elmene,

Ő es csak elmene

E rózsa-mezőbe.

– Nyeriss, lovam, nyeriss!

Hol ez én Merinkám?

Oláhul Merinka,

Magyarul Margitka!

– Gazdám, édes gazdám,

Ne fárassz ingemet!

Honn a te Merinkád,

E virágoskerbe,

E virágoskerbe

Rózsabokor alatt. –

Ő es csak megtére,

Ő es hazamene,

Ő es csak bemene

A virágoskerbe.

Messzünet meglátá,

Mend egy porgolt csutkot.

Ő es odamene

Emellyikre bukék.

– Oláhul Merinka,

Magyarul Margitka,

Meghóttál-e, vaj élsz

Rózsabokor alatt?

– Élek, gyenge rózsám,

De immán végem lett!

Ő es csak felkele,

Ő es csak bémene.

– Anyám, édesanyám,

Adja ide nekem

Arany székecskémet,

Aranybütü késem!

Az ő édesanyja

Neki odaadá

Arany székecskéjét,

Aranybütü kését.

A mellyibe üté,

Szernyű halált hala. –

S őket csak elvivék

S őket eltemeték.

Egynek csántatának

Fehér mármulykő koporsót,

S a másiknak csántanának

Fekete mármulykő koporsót.

Egyiket temették

Z ótár mellé belül,

S másikat temették

Z ótár mellé kivül.

Onnat is kinöve

Két szép lyilyiomszál.

Nőnek, növögetnek,

Z ótárt meghaladják.

Z ótárt meghaladják,

Összekapcsolkodnak.

Hát az apjik bement,

Szépen virágoztak.

Hát az annyik bement,

Úgy leszomorkodtak,

Fődig elirvadtak.

Átkozott az apa,

Hétszerebb az anya,

Ki két virágszálat

Elválasztja vala.

Klézse (Moldva)

Kallós Zoltán: Balladák könyve, Bukarest, 1970. újabb bővített kiadás. Bp., 1973. 154-160. (Dallammal)