Fogarasi István

(Az eladott lány III.)

Ablakba könyököl Fogarasi István,
Mellette könyököl az ő testvérhúga.
– Hallottad-e hírit, édes testvérhúgom:
Elköteleztelek be Törökországba,
Nagy török császárnak, jegybeli mátkának!
– Nem hallottam hírit, édes testvérbátyám!
Adjon Isten nekem inkább víg vacsorát,
Víg vacsora után könnyű betegséget,
Szép piros hajnalba világból kimulást… –
Meghallgatá Isten az ő kévánságát,
Ada Isten neki egy jó víg vacsorát,
Víg vacsora után könnyű betegséget,
Szép piros hajnalba világból kimulást.
Eljöve, eljöve a nagy török császár,
Kérdezi: – Hol vagyon gyűrüsöm, jegyösöm?
Virágos kertiben virágokat plántál. –
Odamene, oda, a nagy török császár,
Hát a virágok is mind elhervadoztak,
Az ő szeretője pedig sehol sincsen.
Visszajöve, vissza a nagy török császár,
Kérdezi: – Hol vagyon gyűrüsöm, jegyösöm?
– Leányok házában magát öltözteti. –
Odamene, oda, a nagy török császár,
Hát a leányok is mind gyászba öltöztek,
S az ő szeretője nyujtópadon fekszik.
„Add ide, add ide Fogarasi sógor,
Add ide énnékem gyűrüsöm, jegyösöm!
Csináltatok néki márványkő koporsót,
Be is behúzatom földig bakacsinnal,
Meg is megveretem aranyfejű szeggel,
Meg is gyászoltatom hatvan katonával.”
Nem adom, nem adom, te nagy török császár,
Csináltatok én is márványkő koporsót,
Be is behúzatom földig bakacsinnal,
Meg is gyászoltatom hatvan katonával, –
Hadd nyugodjék itten apjával, anyjával,
Apjával, anyjával, szülötte földiben.

Székelyföld


Magyar Népköltési Gyűjtemény. III. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest, 1872., 3-4.




Hátra Kezdőlap Előre