Ablakba könyököl Fogarasi István, |
Mellette könyököl az ő testvérhúga. |
– Hallottad-e hírit, édes testvérhúgom: |
Elköteleztelek be Törökországba, |
Nagy török császárnak, jegybeli mátkának! |
– Nem hallottam hírit, édes testvérbátyám! |
Adjon Isten nekem inkább víg vacsorát, |
Víg vacsora után könnyű betegséget, |
Szép piros hajnalba világból kimulást… – |
Meghallgatá Isten az ő kévánságát, |
Ada Isten neki egy jó víg vacsorát, |
Víg vacsora után könnyű betegséget, |
Szép piros hajnalba világból kimulást. |
|
Eljöve, eljöve a nagy török császár, |
Kérdezi: – Hol vagyon gyűrüsöm, jegyösöm? |
Virágos kertiben virágokat plántál. – |
Odamene, oda, a nagy török császár, |
Hát a virágok is mind elhervadoztak, |
Az ő szeretője pedig sehol sincsen. |
Visszajöve, vissza a nagy török császár, |
Kérdezi: – Hol vagyon gyűrüsöm, jegyösöm? |
– Leányok házában magát öltözteti. – |
Odamene, oda, a nagy török császár, |
Hát a leányok is mind gyászba öltöztek, |
S az ő szeretője nyujtópadon fekszik. |
|
„Add ide, add ide Fogarasi sógor, |
Add ide énnékem gyűrüsöm, jegyösöm! |
Csináltatok néki márványkő koporsót, |
Be is behúzatom földig bakacsinnal, |
Meg is megveretem aranyfejű szeggel, |
Meg is gyászoltatom hatvan katonával.” |
|
Nem adom, nem adom, te nagy török császár, |
Csináltatok én is márványkő koporsót, |
Be is behúzatom földig bakacsinnal, |
Meg is gyászoltatom hatvan katonával, – |
Hadd nyugodjék itten apjával, anyjával, |
Apjával, anyjával, szülötte földiben. |
|
|