Seprődi Borbára

(Az eladott lány IV.)

Úgy sír, úgy kesereg Seprődi Borbára,
Kerek udvarába, pilota ágyába.
Ablakba varr vala Seprődi Borbára,
Ő es varrja vala az ő gyászruváját.
Varrást varrja vala fekete selyemmel
Hímzést hímzi vala sűrű könnyeivel.
– Mit sírsz, mit keseregsz, Seprődi Borbára?
– Hogyne sírnék, hogyne, s hogyne keseregnék:
Odaadott apám bé Lengyelországba,
Bé Lengyelországba, nagy lengyel királynak.
Nem is ő magának: feltartott fiának,
Nem is ő magának: feltartott fiának!… –
Úgy jönnek, úgy jönnek hat lóval s hintóval,
Hatvan katonával s egy rongyos szolgával.
Még a dobokat es mind táncra veretik,
S még a lovakat es mind táncra léptetik.
S ők es csak érének Seprődi Jánoshoz,
Seprődi Jánosnak kötött kapujához.
– Hallod-e, hallod-e, Seprődi János úr!
Add ki szép lányodat, Seprődi Borbárát!
– Nem adom én nektek, Seprődi Borbárát!
Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot sem uraltam s tüktök sem urallak,
Azkot sem uraltam s tüktök sem urallak!
– Hallod-e, hallod-e, Seprődi János úr!
Add ki szép lányodat, Seprődi Borbárát!
Ha nem adod, bizony mink es reád vessük,
Bizony reád vessük a császár adóját!…
Ej, ki kelle adja, nem vala mit csányjon,
Nem vala mit csányjon Seprődi János úr.
Úgy viszik, úgy viszik Seprődi Borbárát,
Seprődi Borbárát, hat lóval, hintóval.
Hat lóval, hintóval, hatvan katonával,
Hatvan katonával s egy rongyos szolgával,
Még a dobokat is mind táncra veretik,
Még a lovakat is mind táncra léptetik.

Forrófalva (Moldva)


Domokos Pál Péter: Moldvai magyarság. Kolozsvár, 1941., 24. sz. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre