Egy asszonynak vala három szép leánya, |
Hármat adta férjhez – három uruszágba. |
A legkisebbiket bé Törökországba, |
Hallotta: nagy gazda, a szegényt nem szánja… |
|
– Uram, édes uram, arra kérlek téged: |
Eressz el ingemet bé Törökországba, |
Legkisebb lányomnak látogatására! |
Legkisebb lányomnak látogatására! |
|
– Eridj, kocsis, eridj, fogd be az lovakot, |
Vitesd el asszonyod bé Törökországba, |
Legkisebb lányának látogatására! |
Legkisebb lányának látogatására! – |
|
El is indulának bé Törökországba, |
Legkisebb lányának látogatására. |
A város szélibe leszálla az asszony, |
– No te kocsis, menj el, menj el az hazádba. |
|
Három hónap múlva jere el utánam, |
Három hónap múlva jere el utánam! – |
Öltözött az asszony koldusi ruhába, |
Elment leányának az ő kapujába. |
|
Elkezdette fújni búba s bánatjába, |
Hogy – egy kis kenyeret, egy kis pohár vizet! – |
Meghallá a szolga, bément asszonyához: |
– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom, |
|
Életem, halálom kezébe ajánlom, |
Szegény koldusasszony mind azt fújdogálja, |
Hogy: egy kis kenyeret, egy kis pohár vizet! |
Hogy: egy kis kenyeret, egy kis pohár vizet! – |
– Indulj, s takarodjál, mert sok dolgom vagyon! |
Indulj, s takarodjál, mert sok dolgom vagyon! – |
|
Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja, |
Meghallá a szolga, bement asszonyához: |
– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom! |
Életem, halálom kezébe ajánlom. |
|
Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja, |
Hogy – egy kis kenyeret, egy kis pohár vizet! – |
– Szolgám, szolgálóim, ebem s kutyájaim, |
Menjetek, s tegyétek a setét tömlöcbe! – |
|
Szegény koldusasszony ott azt fújdogálja: |
– Tartsd fel anya, tartsd fel, tartsd fel leányodat, |
S ontasd ki magadból a piros véredet, |
Szípasd ki magadból az édes tejedet, |
Méges azt érdemled, hogy tömlöcbe tegyen, |
Méges azt érdemled, hogy tömlöcbe tegyen! – |
|
Meghallá a szolga, bément asszonyához: |
– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom, |
Életem, halálom kezébe ajánlom, |
Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja: |
|
Tartsd fel anya, tartsd fel, tartsd fel leányodat, |
S ontasd ki magadból a piros véredet, |
Szípasd ki magadból az édes tejedet, |
Méges azt érdemled, hogy tömlöcbe tegyen! |
|
– Indúlj, s takarodjál, mert sok dolgom vagyon, |
Az én édesanyám, az nem jő el hozzám! – |
Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja, |
Meghallá a szolga, bément asszonyához: |
|
– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom, |
Életem, halálom kezébe ajánlom, |
Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja, |
Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja! |
|
– Eridj szolgám elől, hadd menjek utánad, |
Azt a koldusasszonyt hadd lám, milyenforma? |
Kinyitá az ajtót, meglátá az anyját, |
Nyakába borula, úgy megsiratozta: |
|
– Anyám, édesanyám, mért nem mondta maga, |
Hogy magával eztet nem tetettem volna! |
Jőn be, édesanyám, a belső szobámba, |
Első pohár borom most magának adom! |
|
– Vesse fel pokolszél a belső szobádat, |
Dűtse fel pokolszél első pohár borod, |
Mert nem azért jöttem, hogy ingem megkinálj, |
Hanem hogy meghallám, hogy milyen asszony vagy! |
|
|