A török vonatkozású ballada egy igen archaikus téma új megfogalmazása, amely hősénekekben és a kelet-európai balladaköltészetben is megtalálható. Tragikuma hasonlít az előző típuséhoz, bár elhomályosultabb.
A gazdag anya nem ismeri meg a rabságból hazatért gyermekeit, s nem is engedi be őket a házába. Formai megoldásában még nagyobb a hasonlóság, hiszen akárcsak a Nagy Bihal Albertné balladában, itt is a szolgáló közvetíti a panaszos szót a szívtelen asszonyhoz. – A fel nem ismert hozzátartozóval való találkozás és az ebben rejlő tragikum a szláv népköltészetben (mesében, balladában egyaránt) jobban elterjedt, mint nálunk. Ezzel a témával részletesen foglalkozott Putyilov: Szlavjanszkaja isztoricseszkaja ballada (Moszkva, 1965) c. könyvében. A csíkmadarasi változat kezdő része – a vívásjelenet – a Szilágyi és Hagymási balladára emlékeztet. – A Lészpedről való szövegünk a moldvai folklór különös, vontatott epikusságát, ismétlésekre építő szerkesztését tanúsítja; a dallamot hallva ugyanezt érezzük, csak még fokozottabban.