Szögedi bíróné

(A fiát föl nem ismerő anya)

– Isten jó nap! Isten…
Szögedi bíróné!
Azér kűdött engöm
Az én kedves bátyám:
Hogyha adna néki
Egy karaj kinyeret!
– Eridj te, szógáló,
Vágj a kutyákébúl! –
Szógáló mögszánta,
Adott cselédébűl.
Azt felelé néki
Szögedi bíróné:
– Mönj ki a házambul
Szolgám csábítója,
Katonám kurvája!
Hazamén a lánka
Nagy sírva-zokogva:
– Még azt mondta néköm
Szögedi bíróné:
Mönj ki a házambul
Szolgám csábítója,
Szolgám csábítója,
Katonám kurvája!
– Eridj, édös húgom,
Kérjél hát csak tűle
Csak egy darab vásznat,
Csak egy darab vásznat,
Hogyha adna néköm,
Néköm szömfödélnek, –
Ki ne jelöntsd magad
Legkisebb szavadbúl!
– Isten jó nap! Isten…
Szögedi bíróné!
Azér kűdött engöm
Az én kedves bátyám:
Hogyha adna néki
Csak egy darab vászont.
Eridj te szógáló,
Adj a lópokrócbúl! –
Szógáló mögszánta
Vágott a vászonbúl.
Másodszor is mondja
Szögedi bíróné:
– Mönj ki a házambúl
Szolgám csábítója,
Szolgám csábítója,
Katonám kurvája!
Hazamén a lánka
Nagy sírva-zokogva:
– Még azt mondta néköm
Szögedi bíróné:
Mönj ki a házambúl
Szolgám csábítója,
Szolgám csábítója,
Katonám kurvája!
– Eridj édös húgom,
Kérjél hát csak tűle
Csak egy darab deszkát
Csak egy darab deszkát,
Hogyha adna néköm
Csak koporsónak is.
Ki ne jelöntsd magad
Legkisebb szavadbúl!
– Isten jó nap! Isten…
Szögedi bíróné!
Azér kűdött engöm
Az én kedves bátyám:
Hogy ha adna néki
Csak egy darab deszkát,
Csak egy darab deszkát,
Csak koporsónak is!
– Eridj te, szógáló,
Adj a rossz hídlásbúl!
Szolgáló mögszánta,
Adott jó deszkábúl.
Harmadszor is mondja
Szögedi bíróné:
– Mönj ki a házambúl
Szolgám csábítója,
Szolgám csábítója,
Katonám kurvája!
Hazamén a lánka
Nagy sírva-zokogva:
– Még aszonta néköm
A mi édösanyánk:
Mönj ki a házambúl
Szolgám csábítója,
Szolgám csábítója,
Katonám kurvája!
– Eridj édös húgom,
Mondd mög az anyámnak,
Azt izente néki
Maga édös fia:
Hogy hát csak gyöjjön el
Takarításomra!
– Isten jó nap! Isten…
Azt izente bátyám,
Az én édös bátyám,
Mint szülött magzatja,
Aki katona vót,
Maga édös fia,
Hogy gyűjjön el hozzá,
Most van utolsóba,
Hogy hát csak gyűjjön el
Takarítására!
Mikor odaméne
Az ű édösanyja, –
Mán akkor a lélök
Alig vala benne, –
Két karral ölelte,
Hazafelé vitte,
Paplanyos ágyába
Mindjár beletötte,
Mikor beletötte:
Éltinek lött vége.

Szaján (Torontál)


Kálmány Lajos: Szeged népe I-III. Arad, 1881-1882, Szeged, 1891. II. 2-3.




Hátra Kezdőlap Előre