Fatafai kislány…

(A megátkozott lány)

Fatafai kislány

Férhez akar menni,

Fatafai legény

El akarja venni.

– Mikor a hitre tér,

A hitnek elején

Vacsora idején,

Adja ki a lelkét! –

Először fölsóhajt

A kisebbik vőfély:

– Nini, nénémasszony,

Beteg a menyasszony!

– Nem beteg, nem beteg,

Csak ő szomorkodik,

Messzirül hozták őt,

Azírt bágyadozik. –

Másodszor felszólal

A második vőfély:

– Nini, nénémasszony,

Beteg a menyasszony!

– Nem beteg, nem beteg,

Csak ő szomorkodik,

Messzirül hozták őt

Azírt szomorkodik.

Harmadszor fölkiált

Maga a vőlegény:

– Nini, nénémasszony,

Meghalt a menyasszony! –

A legénynek anyja

Szalad istállóra,

Mondja a kocsisnak,

Hogy menjen el az anyjáér.

Menjen el az anyjáért,

Azér a csalfáér,

De ne úgy hívja őt,

Hogy lakodalomba,

Megátkozott lányának

A gyászos halálára.

Odaér az anyja

A belső szobába,

Könnyeit hullatja

Lánya ajakára.

– Lányom, édes lányom,

Mi bajod teneked,

Hogy ily hamar sírba köll

Szállani tenéked?

– Verje meg az Isten,

Azt az édesanyát,

Aki ilyen hűtlenül

Adja férhe lányát.

Rédics (Zala)

Néprajzi Intézet kézirattára (Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszéke). (Kriza Ildikó gyűjtése)