Fehér László

(A halálraítélt húga)

Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt,
Hatot fogott suhogóra,
Görc városa csodájára.
– Rajta, rajta Görc városa,
Fehér László meg van fogva.
Verjünk vasat a kutyára,
Jobb kezére, bal lábára.
– Kutya betyár, add meg magad,
Vagy azt mondd meg, kinek hínak!?
– Kutya betyár, add meg magad,
Vagy azt mondd meg, kinek hínak!?
– Az én lovam keselylábú
Az én húgom Fehér Anna.
– Nem kérdjük mink a lovadat,
Sem azt a büszke húgodat!
Kutya betyár, add meg magad,
Vagy azt mondd meg, kinek hínak!?
– Kutya betyár, add meg magad,
Vagy azt mondd meg, kinek hínak!?
– Az én lovam keselylábú
Az én nevem Fehér László!
– Verjünk vasat a kutyára,
Jobb kezére, bal lábára. –
El is vitték jó messzire,
Sötét börtön fenekére.
El is vitték jó messzire,
Sötét börtön fenekére.
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja be van fogva.
Parancsolja kocsisának:
– Kocsisom, fogj be hat lovat,
Kocsisom, fogj be hat lovat,
Tégy fel egy véka aranyat,
Tégy fel egy véka aranyat
Kiszabadítom bátyámat. –
Fehér Anna nem nyugodott,
Felszaladt a vasajtóra:
– Bátyám, bátyám, Fehér László,
Aluszol-e vagy nyugodol?
– Se nem alszok, se nem nyugszok,
Húgom, rólad gondolkozok.
– Se nem alszok, se nem nyugszok,
Húgom, rólad gondolkozok. –
Fehér Anna nem nyugodott,
Felszaladt a vasajtóra:
– Bátyám, bátyám, Fehér László,
Hogy hívják itten a bírót?
– Ez a bíró, Horvát bíró,
Az akasztófáravaló.
– Ez a bíró, Horvát bíró,
Az akasztófáravaló. –
Ekkor megyen Fehér Anna
Horvát bíró ablakára:
– Bíró, bíró, Horváth bíró,
Szabadítsd ki a bátyámat.
Szabadítsd ki a bátyámat,
Adok egy véka aranyat.
– Nem kell nékem az aranyad,
Csak hálj vélem egy éjszaka. –
Fehér Anna nem nyugodott,
Felszaladt a vasajtóra:
– Bátyám, bátyám, Fehér László,
Azt mondta nekem a bíró:
Kiszabadul bátyád még ma,
Háljak véle egy éjszaka:
Kiszabadul bátyád még ma,
Háljak véle egy éjszaka.
– Húgom, húgom, Fehér Anna,
Ne hálj véle egy éjszaka;
Szüzességedet elveszi,
A bátyádnak fejét veszi. –
Fehér Anna nem nyugodott,
Elment a bíró házához,
Véle is hált egy éjszaka
Az aranyos nyoszolyába.
Éjféltájban egy órakor
Csörgés esett az udvaron,
– Bíró, bíró, Horvát bíró,
Mi csörömpöl az udvaron?
– Kocsisom lovat itatja,
Annak csörög zabolája.
– Kocsisom lovat itatja,
Annak csörög zabolája. –
Fehér Anna nem nyugodott,
Felszaladt a vasajtóra:
– Bátyám, bátyám, Fehér László
Aluszol-e vagy nyugodol?
– Húgom, húgom, Fehér Anna,
Ne keresd itt a bátyádat:
Zöld erdőbe, zöld mezőbe,
Akasztófa tetejébe! –
Akkor megyen Fehér Anna
Horvát bíró ablakára:
– Bíró, bíró, Horvát bíró,
Lovad lába megbotoljon,
Lovad lába megbotoljon,
Tégedet a földhöz vágjon.
Lovad lába megbotoljon,
Tégedet a földhöz vágjon.
Tizenhárom szekér szalma
Rothadjon el az ágyadban,
Tizenhárom esztendeig
Nyomjad az ágyad fenekit.
Tizenhárom doktor keze
Fáradjon ki sebeidbe.
Tizenhárom sor patika
Ürüljön ki a számodra.
Úgy-e bíró, jót kivánok:
Mosdóvized vérré váljon,
Törülköződ lángot hányjon,
Isten téged meg ne áldjon!

Vésztő (Békés)


Bartók Béla írásai. V. A magyar népdal. Bp. 1990., 29. sz. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre