Fehér László lovat lopott…

(A halálraítélt húga)

Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt.
Csörgött, csattant az ostora,
Gönc városa meghallotta.
Rajta, rajta, Gönc városa,
Fehér László el van fogva!
Fehér Anna meghallotta,
Beszaladt az istállóba.
– Fogd be, kocsis, a lovakat
Rakjunk rá sok aranyakat.
Elmegyünk majd Gönc városba
Bátyám szabadítására.
Börtöngazda, egek ura,
Adok neked sok aranyat,
Adok neked sok aranyat,
Szabadítsd ki a bátyámat!
– Nem kell nékem az aranyod
Sem tizesed, sem százasod,
Háljál velem egy éjszaka
Ki lesz bátyád szabadítva!
– Börtöngazda, egek ura,
Mi csörög az istállóba?
– Aludj, aludj, szívem Anna,
Kocsisom lovát itatja.
Most jött haza egy órája
Réz annak a zabolája,
Réz annak a zabolája,
Csörög, csattog a szerszámja. –
Erre Anna semmit sem szól,
Végigsétál a folyosón,
Folyosórul folyosóra,
Fehér László ajtajára.
– Fehér László, édes bátyám,
Élsz-e még vagy meghaltál?
– Ne itt keresd a bátyádat,
Elvitték már a zsandárok.
– Átkozódni nem szokásom,
De ha megfog, azt se bánom.
Reád szálljon, úgy kívánom,
Gyilkosomat meg nem szánom!
Borod, búzád ne teremjen,
Szántófölded ne zöldeljen.
Zsebbe késed kiforduljon,
Az is a szivedbe álljon!

Kenyhec (Abaúj)


Néprajzi Intézet kézirattára (Sztareczky Zoltán gyűjtése). (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre