Királfi és királlány

(A halálraítélt húga)

Egyszeri királnak vót egyszeri lánya,
Aranyhajú, csillagszömű; nem vót néki párja.
Ezüstbe, aranyba, gyémántos ruhába,
Őtiztettik mindig királi pompába.
Egyszeri királnak vót egyszeri fia,
Aranybúl vót kargya, ezüst paripája;
Nap vót az homlokán, hódvelág az mellén.
Egyszeri királnak vót egyszeri fia,
Az másik királnak meg vót egy szép lánya;
Az szép királ-úrfi gyütt hatlovas hintón,
Megkérette az királ-lánt azon úton-módon.
Meg is egyesültek, néki ajánlották,
És álló egy hétig lagziját tartották.
Vütte királ-úrfi az lánt szeretettel,
Szép hatlovas hintón, arany kerekekkel.
Hát körösztül möntek egy nagy erdőségen,
Négy hajdú katona állott elejükben.
– Jó napot kévánunk kendnek királ-úrfi,
Ebben az órában kendnek meg kő halni!
– Jaj csak ne bántsatok, vérem ne vegyétek:
Aranyom, ezüstöm, lovam adom néktek! –
Kéri az királ-lány: – Négy hajdu katonák!
Az mi halálinkat magik ne kévánják.
– Hallja meg, hallja meg, fölséges királ-lány!
Megválthatja magát, segéthet az urán:
Három éjjel háljon kapitányunk ágyán,
Urastúl, lovastúl, elmehet azután! –
Ráállott az ura, ráállt az királ-lány,
Három éjjel rajt hált az kapitány ágyán;
Negyedik reggelen az hajdu katonák
Urának, magának az föjét levágták.
– Áldjon Isten, áldjon ides kedves uram!
Lölkönk másvelágon összetalálkozzon!
– Áldjon Isten, áldjon kedves feleségem!
Lölköd másvelágon éngöm fölkeressen.

Göcsej


Magyar népköltészet. II. Népballadák. (Szerkesztette: Ortutay Gyula) Bp. 1955. (Magyar Klasszikusok), 208-209.




Hátra Kezdőlap Előre