– Apám, apám, apám, lelkem édesapám! |
Anyámasszon bizony Barcsait szereti. |
|
– Hallod, asszon, hallod, mit mond e kis gyermek! |
– Hallom, uram, hallom, lelkem, jámbor társam! |
Részeg ez a gyermek, nem tudja mit beszél. |
Ottan elindula, aj, ki Kolozsvárra, |
Fele útját mene, onnan visszatére, |
|
– Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszon-feleségem! |
– Nyitok lelkem uram, lelkem jámbor társam! |
Hogy vessem nyakamba vont-arany szoknyámat, |
Hogy kössem előmbe patyolat ruhámat, |
Hogy tegyem fejembe rece-fátyolomat, |
Hogy húzzam lábomba szép piros csizmámat. – |
|
Akkoron bérugá palota ajtóját: |
– Add elé, add elé a nagy láda kócsát! |
– A szomszédba jártam, kerten átalhágtam, |
Ottan elejtettem a nagy láda kócsát, |
Hanem megtaláljuk szép piros hajnalba. – |
|
Akkoron bérugá a nagy láda ód’lát, |
Csak kihengeredék belőle Barcsai. |
Aj, megfogá őtöt s egybe fejit vevé. |
|
– Állj elé, állj elé asszon-feleségem! |
Három halál közül melyiket választod: |
Vaj főbe lőjjelek, vaj fejedet vegyem, |
Vaj hét asztal-vendégnek vígan gyertyát tart’c!? |
– Három halál közül én is azt választom |
Hét asztal-vendégnek vígan gyertyát tartok. |
|
– Hallod te szógáló, hozd bé a vég vásznot, |
Tetejin kezdjétek s talpig tekerjétek, |
Talpánál kezdjétek, s tetejig égessétek!… |
|
Istenem, Istenem, én mit cselekedtem! |
Megöltem Barcsait s kedves feleségem. |
|
|