Barcsai

(A megégetett hűtlen asszony)

– Édesapám uram! Édesapám uram! –
Édesanyám-asszony Barcsait szereti!
– Ne higgy, jámbor uram, ne higgy jámbor uram,
Mert részeg a gyermek, nem tudja mit beszél!…
Immár el fog menni, nagy ország-kerülni, –
Vissza fogott jönni: ablakára állni.
– Nyiss ajtót, nyiss ajtót, kedves feleségem!
– Nyitok mindjárt, nyitok, kedves jámbor uram:
Vándoron-szín szoknyám hadd vessem nyakamba,
Piros patkós csizmám hadd húzzam lábomra. –
Nem várhatta vége-hosszát, bérugá a ház ajtóját,
Nem várhatta vége-hosszát, bérugá a ház ajtóját.
– Mit eszünk, feleség, mit eszünk, feleség?
– Az nagy ablakba van borsos malachús is.
– Nem kell nékem; nem kell, senki maradékja,
Csak a nagy ládából dió és mogyoró!
– Lelkem, jámbor uram, konyhán forgolódtam,
Elvesztém, elvesztém a nagy láda kócsát. –
Nem várhatta vége-hosszát, bérugá a lád’ ódalát:
Kifordul Barcsai, kifordul Barcsai.
Az haját megfogá, az küszöbre húzá,
Az küszöbre húzá, nyakát kettévágá…
– Kedves feleségem, asszony-feleségem!
Három halál közül melyiket választod?
Húsvágó tőke léssz? Favágó tőke léssz?
Vagy tizenkét asztali vendégnek vígan gyertyát tartasz?
– Vigan gyertyát tartok! Vigan gyertyát tartok!
– Hozzátok, gyermekek, az viaszkos vásznot!
Lábánál megkezdjük, fejéig tekerjük,
A fején meggyújtjuk, vígan elégessük.
Minden vegyen példát róla: hogy van a kurvának dolga!
Minden vegyen példát róla: hogy van a kurvának latra!

Kibéd (Marosszék)


Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. 1912. 229-230. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre