Sárosi Mihály, Betlen János |
Egy asztalnál ülnek vala, |
Együtt esznek, isznak vala, |
Együtt beszélgetnek vala. |
|
Szóval mondja Sárosi Mihály: |
– Hallja-e kend, kedves komám, |
Fenyítse meg kend a húgát, |
|
– Hallja-e kend, kedves komám, |
Az én húgom jámbor leány! – |
Szóval mondja Sárosi Mihály: |
Fényes kardomnak élével. – |
|
– Hallja kapu csikorgását, |
Selyem szoknya suhogását. |
Mindjárt ment az istállóba, |
|
Szóval mondja kocsisának: |
– Nyisd ki, kocsis, az ajtódat! |
– Nem nyithatom, kedves gazdám, |
Szabadon van hív paripám, |
Ha kinyitom, elszalasztom, |
Tudom, soha meg se fogom! – |
|
Hogy kétfelé esék mindjárt. |
Hát ott vagyon Betlen Anna. |
|
– Mi lelt, mi lelt Betlen Anna? |
|
– Aj, mi nem lelt, kedves ángyom! |
Selyem szoknya elszakada, |
|
A vér mingyár kicsordula. |
Talpig vagyok aludt vérben, |
|
– Hallod-e, te Betlen Anna! |
|
– Ángyom, ángyom, kedves ángyom, |
Mossanak meg ürmös borba, |
Takarjanak gyenge gyolcsba, |
Küldjenek ki Kolozsvárra, |
Vegyen minden példát róla, |
Az árvának hogy van dolga!… |
|
|