Szegvári Katica

(A szégyenbe esett lány)

Katica, Katica,
Szegvári Katica!
Varratok én neked
Kerekaljú szoknyát,
Kerekaljú szoknyát;
Magossarkú csizmát.
Ó lányom! ó lányom:
Mi dolog az lányom:
Kerekaljú szoknyád
Elől rövidedik;
Elől rövidedik,
Hátul hosszabbodik?
– Ó anyám, ó anyám!
Mi gondja van reám?
Szabó nem jól szabta,
Olló nem jól nyírta,
Cérna nem jól varrta:
Mert összerántotta.
– Ó lányom, ó lányom!
Mi dolog az lányom:
Kerekaljú szoknyád
Elől rövidedik;
Elől rövidedik,
Hátul hosszabbodik?
Ó anyám! ó anyám!
Mit tűröm-tagadom?
Mit tűröm-tagadom,
Csak ki kell vallanom:
Ármádi Jánostól
Estem szerelembe.
Virágos kis kertbe,
Almafa tövébe.
– Hóhérok, hóhérok,
Gyulai hóhérok!
Vigyétek a lányom
A siralomházba,
A siralomházból
Az akasztófára.
– Gólyám, édes gólyám!
Irjál egy levelet:
Ármádi Jánosnak,
Az én szeretőmnek!
Gólyám, édes gólyám!
Vidd el a levelet
Ármádi Jánosnak,
Az én galambomnak;
Ha sétálva látod;
Tedd az ablakába;
Ha fekve találod:
Tedd a vánkosára! –
Sétál az úr, sétál
Maga szobájában,
Majd meghasad szíve
A bús bánatában.
– Szakácsom, szakácsom,
Én édes szakácsom!
Ne főzzél már nekem,
Főzzél már magadnak,
Meg a kocsisomnak!
Kocsisom, kocsisom,
Én édes kocsisom!
Fogd be a hat lovat
Az üveg hintóba,
Fekete bíborba,
Az ezüst szerszámba!
Kocsisom, kocsisom,
Hajts édes kocsisom,
Tied lesz a hat ló,
Meg az ezüst szerszám.
– Jó reggelt, jó reggelt
Édes öreganyám!
Hol van a kend lánya:
Szegvári Katica?
– Kiment a kis kertbe,
Almafa tövébe,
Baba-dunnát varrja.
– Jó reggelt, jó reggelt,
Édes öregapám!
Micsoda sok nép az
Ott a város alján?
– Egy lányt vesztenek ott:
Szegvári Katicát.
– Kocsisom, kocsisom,
Hajts, édes kocsisom!
Tied lesz a hat ló,
Meg az üveghintó,
Meg az ezüst szerszám! –
Mire odaértek,
Nem marad csak két ló.
– Vérem a véreddel
Egy patakot mosson!
Testem a testeddel
Egy sírban nyugodjon!
Lelkem a lelkeddel
Mennyországba jusson!

Ezután Ármádi a kardjába dűlt és meghalt.

 

Újkígyós (Békés)


Kálmány Lajos: Külföldi népballadák. 25-28.



Hátra Kezdőlap Előre