Sallári Kis Kata

(A halálra táncoltatott lány)

Lányom, édös lányom,

Lányom, Kata lányom!

Mán én odadnálak

Még az ördögnek is!

Az ördög osztán felőltözött legényruhába, oszt elmönt hozzá:

– Asszonyom, asszonyom!

Nagyságos asszonyom,

Adja ide néköm

Sári bíró lányát,

Sallári Kis Katát!

– Hogy adnám én néköd

Sári bíró lányát,

Sallári Kis Katát?

Elmönt az ördög, csináltatott házat, fogadott muzsikást, akkor osztán elküldte a Sári bíró legényöket, azok mondták osztán:

– Asszonyom, asszonyom,

Nagyságos asszonyom!

Adja ide nékünk

Sári bíró lányát,

Sallári Kis Katát,

Csak egy pár táncunkra,

Kis mulatságunkra!

– Odadom, odadom,

Csak haza kűdjétök,

Haza kisérjétök!…

Húzd fől lányom, húzd fől

Kis karmazsin csizmád,

Vödd rád lányom, vödd rád

Szép kamilló szoknyád;

Húzd az ujjaidra

Tíz aranyos gyűrűd;

Tödd a fejedbe is

Tíz aranyos pártád!

Akkor mán elmöntek, oszt az ördög mögfogta.

– Húzzad te, muzsikás

Aztat a muzsikát!

Mer kezembe van mán

Sári bíró lánya.

Eressz el, eressz el,

Kék-álló-kelevény!

Mer lábamra dagad

Kis karmazsin csizma,

Derekamra dagad

Szép kamilló szoknya,

Ujjaimra dagad

Tíz aranyos gyűrű,

Mer fejembe dagad

Tíz aranyos párta!

– Én is úgy akarom,

Hogy odadagadjon;

Ha neköm nem adtak,

Másnak se adjanak!

Látták mán a legényök, hogy elhal a kezibe, akkor kivötték, oszt vezették haza.

– Nyisd ki, anyám, nyisd ki

Siralmas kapudat,

Nyisd ki, anyám, nyisd ki

Gyantáros ajtódat!

– Gyere be, gyere be,

Add be a pártádat.

Asztalodon vagyon

Borod és pecsönyéd!

– Nem köll mán énneköm

Se bor, se pecsönye,

Mögadta mán neköm

Kék-álló-kelevény…

– Anyám, édösanyám,

Kinek húzzák mostan

Azt a hírharangot?

Itt mán az ördög húzatta, azt gondolta, hogy mán möghalt a lány.

– Lányom, édös lányom,

Huncutúl húzatik,

Huncutúl tanúta!

Padé (Torontál)

Kálmány Lajos: Szeged népe. I-III. Arad, 1881-1882., Szeged, 1891., II. 1-2.