Ilonácska Györgyikével

(Az esküvőre hazaérkező kedves)

A kert fenekibe,
Egy körtefa alatt
Ott ül Ilonácska
Györgyikével, sírnak.
– Tudd meg Ilonácska,
Hogy én holnap mejek,
Mejek katanának,
Hogy legyek katana!
De nem sok üdőre,
Három esztendőre…
Tudod, Ilonácska,
Mit mondok én neked?
Hogy te íngem várj meg
Három esztendeig!
A három esztendő
Nem olyan sok üdő.
Ha meg nem várc íngem
Magad, Ilonácska,
Isten engedje meg,
Mikor eléjövök,
Kerek udvaridat
Ki kapjam seperve,
Testi koporsódat
Udvarodon lássam.
A te kapud előtt
Ingyen város legyen,
Papot s a diákot
Lábaidnál lássam.
Anyád s testvéreid
Téged sirassanak.
– Eredj, Györgyi, eredj,
Ne átkojz meg íngem! –
Elment már Györgyike,
Elment katanának, –
S Ilonácska, jaj már,
Itt maradatt másnak…
De nem sok üdőre
Hazajött Györgyike.
Kérdi egy szomszédját,
– Hol van Ilonácska?
– Elvannak, elvannak,
Eskünni elvannak,
Elvannak, elvannak,
Eskünni elvannak. –
Elment már Györgyike,
Elment a templomba,
Lássa meg Ilonát
Már ő a templomba.
Mikor Ilonácska
Meglátta Györgyikét,
Szíve megszakadott,
S abba helybe meghótt.
Elment már Györgyike,
Néjze meg Ilonát.
Szíve megszakadott,
S Györgyike es meghótt.

Lészped (Moldva)


Kallós Zoltán: Balladák könyve. Bukarest, 1970. újabb bővített kiadás. Bp., 1973. 357-359. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre