– Hallod-e, te királyúrfi! |
– Nem mehetek, te királylány, |
Hogy juthatnék túl a Dunán, |
|
– Vagyon nekem szövétnekem, |
S meg is gyújtom, mihelyt lehet, |
|
Úgy sír, úgy sír királyleány |
Szóval kérdi asszony-anyja: |
– Mér sírsz, fiam, kis Júlia? |
|
– Hogyne sírnék asszony-anyám, |
Elvesztettem gyöngyös pártám, |
|
– Vagyon nekem gyöngyös pártám, |
Azt én mindjárt neked adom. |
– Nem kell nekem senki másé, |
Csak kell nekem a magamé. |
|
Hallod-e, te asszony-anyám, |
Hívassuk fel Bíró Jankót, |
Bíró Jankót, vízi-búvárt, |
Hogy fogja ki gyöngyös pártám… |
|
Vedd ki az én gyöngyös pártám! – |
– Nem kapok én gyöngyös pártát, |
Csak kapok én király fiát. |
|
– Az kell, az kell Bíró Jankó, |
Tedd fel ide én ágyamba! – |
|
Úgy sír, úgy sír királyleány, |
Mindjárt szörnyű halált hala. |
|
Fejér márványkő koporsót, |
Vörös márványkő koporsót. |
|
S addig s addig nevelkedtek, |
|
|