A két királygyermek

– Hallod-e te, király fia,
Gyere hozzám guzsalyasba!
– Nem megyek, mer setét vagyon,
Setét vagyon igen nagyon,
S beleesem az tengerbe;
Az tengernek közepibe;
Beleesem az tengerbe,
Annak es az mélységibe.
– Meggyújtom arany-gyertyámat,
Eljöhetsz az világánál;
Meggyújtom arany-gyertyámat,
Eljöhetsz az világánál!… –
Elindul az király fia,
Este későn guzsalyasba;
Beleesett az tengerbe,
Tengernek az közepibe.
Beleesett az tengerbe,
Tengernek az közepibe,
Annak es az mélységibe,
Annak es az mélységibe.
Úgy sír, úgy sír király lánya,
Szinte magából kifogyna;
Úgy sír, úgy sír király lánya,
Szinte magából kifogyna.
Szóval kérdi édesanyja:
– Mér sírsz, mér sírsz édes lányom?
– Hogyne sírnék, édesanyám,
Elvesztettem gyöngyös pártám;
Beleesett az tengerbe,
Az tengernek közepibe;
Beleesett az tengerbe,
Annak es az mélységibe!
– Ne sírj, ne sírj, édes lányom,
Neked adom az magamét!
– Nem kell neköm az kendeké,
Csak kell neköm az magamé! –
Vízi búvárt fogadának,
Keresésre indulának.
S nem kapják az gyöngyös pártát,
De megkapják király fiát.
Az királyné maga mondja:
– Húzzátok ki az martjára;
Vigyétek az palotába,
S tegyétek az vetett ágyba.
Csináltassunk kőkoporsót,
Húzassuk meg az harangot;
Kísérd ki őt az kriptába,
Három könnyet hullass rája…

Homoród (Udvarhely)


Csanádi Imre-Vargyas Lajos: Röpülj páva, röpülj. (Magyar népballadák és balladás dalok.) Bp. 1954., 144-145.




Hátra Kezdőlap Előre