Az öreg Dancia magát siratgatja: |
– Istenem, Istenem, kilenc lányom közül, |
Kilenc lányom közül még egy fiam sincsen. |
Istenem, Istenem, ki váltson fel íngem, |
Ki váltson fel íngem katona-rabságból? – |
|
Legkisebbik lánya ajtóján hallgatja, |
Veressük hajamat vitézek módjára, |
Szabassuk köntösöm huszárok módjára! – |
|
Fel is felpattana szürke paripára, |
Mikor eléméne a Duna martjára, |
El is elindula a katona-rabságba. |
|
– Istenem, Istenem, vajon e mi lehet, |
Tán ülése hozza, mintha vitéz volna, |
Személye úgy hozza, mintha kegyes volna. |
|
Hírezzük el mű es híres guzsalykánkat, |
Híres guzsalykákat, híres puskacskákat, |
Mert ha vitéz leszen, a puskákból veszen |
De ha kegyes leszen, a guzsalyból veszen. – |
Guzsalyra se néze, s a puskából veve. |
Ott se ismerék ki, vitéz-e vaj kegyes? |
|
– Hírezzük el mű es híres kereszteket, |
Híres kereszteket, híres rozmaringtot, |
Mert ha vitéz leszen, tetejéből veszen, |
De ha kegyes leszen, az aljából veszen. – |
Aljára se néze, tetejéből veve. |
Ott se ismerék ki, vitéz-e vaj kegyes. |
|
– Hírezzük el mű es híres istállókat, |
Híres istállókat, meleg feredőket, |
Mert ott kiismerjük, vitéz-e vaj kegyes? |
|
– Szolgáim, szolgáim, mikor én lehúzom, |
Mikor én lehúzom lengyel sarkú csizmám, |
Akkor rikoltsátok: – szökjél, uram, szökjél, |
Szökjél, uram, szökjél, Ferenc Jóska császár, |
Égetik országod, rabolják népedet! – |
Ott se ismerék ki, vitéz-e vaj kegyes? |
|
– Istenem, Istenem, kilenc esztendeje, |
Kilenc esztendeje, három teljes napja |
Együtt iszunk, eszünk, egy asztalnál ülünk, |
Mégse ismerjük ki, vitéz-e vaj kegyes? |
|
– Én vagyok, én vagyok öreg Danci lánya, |
Öreg Danci lánya, legkisebbik lánya, |
kilenc lánya közül még egy fia se vót, |
Aki őt felváltsa katona-rabságból! |
|
|