Mikor az Urjézus ezen a földön járt, |
Szállást ment keresni, de sehol nem talált. |
Bemenvén egy házhol; dúsgazdag vendéglős, |
|
– Adj Isten jó estét, dúsgazdag vendéglős! |
Hogyha adnál szállást a Jézus Krisztusnak. |
A Jézus Krisztusnak, a szegény koldusnak. |
|
– Nem adhatok szállást a Jézus Krisztusnak, |
Mert énnekem estére lesznek sok vendégim, |
És azok belőled mind csúfot űznének. |
|
– Gyere ki asszony, gyere ki, uszítsd rá a kutyákat. |
Hadd tépjék széjjel őt, hadd marják össze őt. |
egyik a lábába bele is harapott, |
A másik köntösét a földre letépte. |
|
– Menj el Péter, menj el a város végére, |
Ott lakik egy szegény özvegy, árva asszony. |
Özvegy árva asszony, Veronika asszony. |
|
– Adj Isten jó estét, szegény özvegy asszony! |
Hogyha adnál szállást a Jézus Krisztusnak, |
A Jézus Krisztusnak, a szegény koldusnak? |
|
– Van nékem, van nékem három vetett ágyam, |
Amellik megteccik, Jézus lefekhetik. |
A fejénél felkelt ragyogó napsugár, |
A lábánál fölkelt gyönyörü holdvilág. |
|
|
„Itt most az Urjézus megbüntette a dúsgazdagot, amijér rájuk uszította a kutyákat, s nem adott neki
szállást… Amikor a nagy lakodalmat tartotta a dúsgazdag, vacsorásztak a nagy urajival, akkor
meglepték a nagy kígyók. Akkor mind azok a nagy urak kiszalattak, a dúsgazdag nem tudott kiszaladni,
mert azt teljessen ellepték a kígyók, összemarták és akkor elkezdte énekelni, kiabálni, hogy:”
A dúsgazdag lakodalmát mostan tartja, |
Ó hol vagytok, hogy nem szántok, |
Itt hagytatok egymagamra. |
Áspiskígyók, rútul kígyók |
A testemet mind elmarják. |
Ó hol vagytok, hogy nem szántok, |
|
|
|