Adok nektek aranyvesszőt

(Három árva)

– Hová mentek három árva?
Tőlük kérdi Szüzmárija.
– Hová mentek három árva,
Hová mentek három árva?
– Elmegyünk mi bujdosásra,
Édesanyánk sirhalmára.
– Álljatok meg három árva,
Mondja nekik Szüzmárija.
– Adok nektek aranyvesszőt,
Csapjátok meg a temetőt,
Csapjátok meg a temetőt.
– Kej föl, kej föl édesanyánk,
Nincs, ki gondot viseljen ránk.
Kej föl, kej föl édesanyánk,
Nincs, ki gondot viseljen ránk.
Mert elszakatt a gyászruhánk.
– Nem kelhetek édes fijam,
Elrothattak az inaim,
Elrothattak az inaim,
Két karjaim, két lábaim.
A vérem is elrothadott,
A lelkem is elbucsuzott.
– Adja oda édesanyám
A koporsója kócsát.
Had zárjam ki koporsóját,
Had csókoljam kezit, lábát.
Tova megyen egy menyecske,
Két orcája ki van festve.
– Allesz néktek mostohátok,
Mikor fejért ad reátok.
Vérrel virágzik hátatok,
Mikor kenyért ad kezedbe,
Hull a könyved köténytökbe.

Torvaj (Somogy m.)


Együd Árpád: Somogyi népköltészet I. (kézirat)




Hátra Kezdőlap Előre