Elindulék este guzsalyasba, |
Megtalálom János szeretőmet, |
Jobb kezemet jobb vállára vetem, |
Bal kezemet bal vállára vetem. |
|
Megábájgám búmat, bánatimat, |
Hazamenék szép piros hajnalba. |
S úgy felhánya karcsú derekamra… |
|
– Elég ennyi, elég, édesapám, |
Többet szavát soha nem fordítom. |
Bésétálék padlott estállóba, |
S kivezetem vékony pej lovamat. |
|
Felnyergelem domború nyeregbe, |
Átalkötöm selyem szebedegvel, |
Felsirilék vékony pej szőrire, |
Elindulék hosszú útra vele. |
|
Elindulék hosszú útra vele, |
S elszirkileg egy vadászerdőbe, |
Ágyat vetek magamnak, lovamnak, |
A lovamnak cserefalapiból, |
|
A lovamnak cserefalapiból, |
Én magamnak az ága-bogából. |
Lefeküvék az első álomba, |
Megebredek szép piros hajnalba. |
|
Feltekintek fejem felett ágra, |
Hát ott vagyon küsmadár gerice, |
Körme között hozott cídulácskát, |
Benne hozta szeretőm szándékját. |
|
A szájával reá mosolygatá, |
– Lányok, lányok, jó lány-barátaim, |
Hájtok este hozzám guzsalyasba! |
|
Hájtok este hozzám guzsalyasba, |
Kössétek meg húgom koszorúját! |
– Nem kell nekünk senki koszorúja, |
Mert megkötték a mi koszorúnkat, |
|
Ágból-bogból, fehér csemetéből, |
Tisztán-tisztán fehér liliomból, – |
A levele hulla az elémbe, |
Szép illatja szálla víg szívemre. |
|
Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon, |
Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon, |
Csak az Isten ingem el ne hagyjon, |
Csak az Isten ingem el ne hagyjon! |
|
|