A szép asszony kapujába sírdogál a János, |
Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| – A szép asszony megengedné: |
|
De csak azért sírdogál a János, |
Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| – A szép asszony megengedné: |
|
De csak azért sírdogál a János, |
Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| – A szép asszony megengedné: |
|
De csak azért sírdogál a János, |
Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| – A szép asszony megengedné: |
|
De csak azért sírdogál a János, |
Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| – A szép asszony megtehetné, |
| Hogy ide mellém leülhetnék! |
|
De csak azért sírdogál a János, |
Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| – A szép asszony megtehetné: |
| Hogy a díványra lefekhetnék! |
|
Decsak azért sírdogál a János: |
Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| – A szép asszony megengedné: |
|
Decsak azért sírdogál a János: |
Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| – A szép asszony megengedné: |
|
De csak azért sírdogál a János, |
Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| – A szép asszony megengedné: |
|
De csak azért sírdogál a János, |
Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| – A szép asszony megengedné: |
|
|