Ablakba könyöklék gyönge rácmönyecske, |
Hát künn sétál vala borbélylegény, Gyurka; |
– Jer bé hezzám, jer bé, borbélylegény, Gyurka, |
Jer bé hezzám, jer bé, szomszéd legény, Gyurka! |
|
Söröm is jó vagyon, borom is jó vagyon, |
Neköd ingyön adok, másnak pénzér adok, |
Sönki sincsen itthon, csak én vagyok itthon, |
Senki sincsen itthon, csak én vagyok itthon. |
|
Uram a városba piros-csidma-vönni, |
Apám az erdőbe somfa-vesszőt vágni, |
Anyám a malomba fejér-liszt-őlleni, |
Anyám a malomba fejér-liszt-őlleni… – |
|
Addig csalogatá borbélylegény Gyurkát, |
Amíg az ereszbe őkemit bécsalá. – |
Egyször hazamöne az ő édös ura, |
Egyször hazamöne az ő édös ura: |
|
– Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt, |
A városba jártam, piros csidmát hoztam, |
Piros csidmát hoztam, szépöt, milyent kaptam, |
Piros csidmát hoztam, szépöt, milyent kaptam. |
|
– Minnyá béereszlek, édös kéncsöm uram, |
Hagy vessem nyakamba kővári szoknyámat!… – |
Mégis csak kéredzék az ő édös ura, |
Mégis csak kéredzék az ő édös ura: |
|
– Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt, |
A városba jártam, piros csidmát hoztam, |
Piros csidmát hoztam, amilyent csak kaptam, |
Piros csidmát hoztam, amilyent csak kaptam. |
|
– Minnyá béeresztlek, édös kéncsöm uram, |
Hagy húzzam lábamba kővári papucsom!… – |
Mégis csak kéredzék az ő édös ura, |
Mégis csak kéredzék az ő édös ura: |
|
– Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt, |
A városba jártam, piros csidmát hoztam, |
Piros csidmát hoztam, amilyent csak tudtam, |
Piros csidmát hoztam, amilyent csak tudtam. |
|
– Minnyá béeresztlek, édös kéncsöm uram, |
Hagy kössem előmbe fekete ruhámot! – |
Mégis csak kéredzék az ő édös ura, |
Mégis csak kéredzék az ő édös ura: |
|
– Feleségöm, kéncsöm, eressz bé ingömöt, |
A városba jártam, piros csidmát hoztam: – |
Ő is béereszté az ő édes urát, – |
A jobb hónya alól kibocsátá Gyurkát. |
|
|