– Hát te hol jártál, szívem, lelkem, Jánosom? |
– Jaj, én ángyoméknitt, édesanyám-asszony! |
– Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
– Hát ott mit adtak, szívem, lelkem, Jánosom? |
– Ott négylábú rákot, édesanyám-asszony! |
– Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
– Hát azt mibe adtak, szívem, lelkem, Jánosom? |
– Azt egy szép tányérban, édesanyám-asszony! |
– Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
– Azért vagy tán beteg, szívem, lelkem, Jánosom? |
– Az a földbe viszen, édesanyám-asszony! |
– Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
– Hát, mit hagysz apádnak, szívem, lelkem, Jánosom? |
– Jó vasas szekerem, édesanyám-asszony! |
– Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
– Hát, mit hagysz bátyádnak, lelkem, szívem, Jánosom? |
– A szép négy ökrömet, édesanyám-asszony! |
– Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
– Hát mit hagysz ecsédnek, szívem, lelkem, Jánosom? |
– Négy szép hámos lovam, lelkem anyám-asszony! |
– Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
– Hát, mit hagysz húgodnak, szívem, lelkem Jánosom? |
– Házi rakományom, édesanyám-asszony! |
– Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
– Hát mit hagysz ángyodnak, szívem, lelkem Jánosom? |
– Örök kárhozatot, édesanyám-asszony! |
– Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
– Hát, mit hagysz anyádnak, szívem, lelkem, Jánosom? |
– A bút s a bánatot, édesanyám-asszony! |
– Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
|