Héj páva, héj páva, császárné pávája! |
Szegény legény vótam, gazdag leánt vettem; |
S a gazdag leánnak kedvit nem lelhettem; |
A vásárba mentem, piros csizmát vettem, |
Avval hazamentem s az asztalra tettem. |
– Kéncsem, feleségem! mondj uradnak íngem! |
– Én bizony sohasem, teljes életembe! |
Mert apám házánál nagyobb urak jártak, |
Őköt sem uraltam, téged sem urallak. – |
|
Héj páva, héj páva, császárné pávája! |
Szegény legény vótam, gazdag leánt vettem, |
S a gazdag leánnak kedvit nem lelhettem. |
A vásárba mentem, rojtos ruhát vettem. |
Avval hazamentem, s az asztalra tettem. |
– Kéncsem, feleségem, mondj uradnak íngem! |
– Én bizony sohasem, teljes életembe! |
Mert apám házánál nagyobb urak jártak, |
Őköt sem uraltam, téged sem urallak! – |
|
Héj páva, héj páva, császárné pávája! |
Szegény legény vótam, s gazdag leánt vettem, |
A gazdag leánnak kedvit nem lelhettem; |
Az erdőre mentem, somfabotot szeltem, |
Avval hazamentem, a pad alá tettem. |
– Kéncsem, feleségem, mondj uradnak íngem! |
– Én bizony sohasem, teljes életembe!… – |
Botom elékapám, hátára vagdalám;… |
– Uram vagy, uram vagy! halálig, uracskám! |
|
|