Ahol felnőtt vala egy édes almafa, |
Sárig gyopár virág alatta nőtt vala, |
Szegény árva lányka alatta ül vala, |
Maga koszorúját kötögeti vala. |
|
Hova gyopár nem ér, bíla-gyönggyel toldja, |
Bíla-gyönggyel toldja, arannyal nyomtatja. |
Énekeli vala tanult énekeit, |
Törölgeti vala keserves könnyeit. |
|
– Istenem, Istenem, szerelmes Istenem, |
Apa s anya nélkül hogy kell így megélnem? |
Atyafiú nélkül, egy hitestárs nélkül |
Mit fogok csinálni éltemben egyedül? – |
|
Csak ajtón szólamlék egy idegen szózat: |
– Ne sírj, ne keseregj – e szavakra biztat. |
– Apád, anyád helyett atyádfia leszek, |
Hites társad helyett hites társad leszek. |
|
– Ne hitegess engem, te kevély idegen, |
Mert nekem is vagyon jegyesem, gyűrűsöm. |
Jegyesem, gyűrűsöm, jegybeli szép mátkám, |
Ő lesz életemben nekem apám s anyám. |
|
Ki most is oda van hadban hadakozni, |
Hadban hadakozni, zászlót elhordozni. |
Holnap délelőttre tán jó hírt fog hozni, |
Hajnalkor akarok elébe indulni. |
|
|