Rájuk csapa, mint egy tatár. |
|
Ott sem szálla szép zöld ágra, |
|
– Társam, társam, édes társam, |
|
Vigyázgatlak, de nem látlak, |
Sóhajtozlak, nem hallhatlak. – |
|
Ott sem szálla szép zöld nádra, |
|
– Társam, társam, édes társam, |
|
Vérecskédet meglelhetném, |
Vele szépen megfesteném. – |
|
Messze földre úgy elmene. |
|
Ott kesereg kedves társa, |
Nem hitte, hogy megláthassa. |
|
Mire csakhogy meg nem hala, |
|
Ott sem szálla zöld fűszálra, |
|
Szárnyát széjjel széllyesztette, |
|
– Mit szomorogsz? – kérdi tőle. |
|
– Mit sírsz, mit sírsz kis gőrice, |
|
– Hogyne sírjak, fülemile, |
Jó társacskám úgy elmene. |
|
Egy nagy madár elkergette, |
|
– Ne sírj, ne sírj, kis gőrice, |
|
Társad helyett társad leszek, |
Párod helyett párod leszek! |
|
– Nekem nem kell senki társa, |
|
Nekem csak igaz társam kell, |
|
Szüvem csak vele nyughatik, |
Bágyadt testem elalhatik. |
|
|