Egy szép lány a hegyek között |
Csak egyedül pávát őrzött, |
|
– Arra kérünk, szelidecske, |
Jöjj be vélünk az erdőre, |
Ott mulassunk mulatsággal, |
Tisztességes barátsággal. |
|
– Nem vagyok én szelidecske, |
Sem leányka, sem menyecske; |
Mert én kerti rózsa vagyok, |
Alig nyílok, már hervadok. |
|
Nem szokott a gyaloglásra. |
|
– A pávádat hajtsd fórásra; |
Mert azt nem bizhatod másra, |
Gyenge lábod ne sajnáljad, |
Rózsák közt vezet el utad. |
|
– Nem messze van, majd meglátod, |
Ha visszajössz, megtalálod. – |
|
A szűz elfáradván ledűlt, |
És mély álomba szenderűlt. |
|
A legények, hogy meglátták |
|
Sír, zokog s így szól magában: |
|
– Ime, mostan hogy rászedtek, |
Mert itt hattak éjszakára |
|
Óh nagy Isten a mennyekben |
Vigyázz reám kegyelmesen, |
Égből hullott tűzlángiddal! |
|
|