Olyan álmot látott ifjú Mátyás király: |
Üvegablak alatt nagy hosszú almafa. |
|
Tizenkét szép ága, háromszáz levele, |
Háromszáz levele, hatvanhat virága. |
|
Csak odatalála igen öreg apa. |
– Nézd csak, apa, nézd csak, milyen álmot láttam: |
|
Üvegablak alatt nagy hosszú almafa, |
Tizenkét szép ága, háromszáz levele, |
|
Háromszáz levele, hatvanhat virága. |
Meg nem mondod nekem, hogy az mire megyen, |
|
Meg nem mondod nekem, hogy az mire megyen, |
Mindjárt fejed veszem, mindjárt fejed veszem! – |
|
Ő is hazamene, mindjárt sírni foga, |
Azt is csak meglátá szép növendék lánya. |
|
Azt is csak meglátá szép növendék lánya. |
– Mit sírsz, apa, mit sírsz, ismét mit keseregsz? |
|
– Hogyne sírjak, hogyne, hogyne keseregjek. |
Né, mit mondott nekem ifjú Mátyás király: |
|
Olyan álmot látott: üvegablak alatt |
Nagy hosszú almafa, tizenkét szép ága, |
|
Tizenkét szép ága, háromszáz levele, |
Háromszáz levele, hatvanhat virága. |
|
Meg nem mondom neki, hogy az mire megyen, |
Mindjárt fejem veszi, mindjárt fejem veszi! |
|
Ne sírj, apa, ne sírj, ismét ne keseregj, |
Menj el, mondd meg neki, menj el, mondd meg neki: |
|
Nagy hosszú almafa: nagy hosszú esztendő, |
Tizenkét szép ága: tizenkét szép hónap. |
|
Háromszáz levele: háromszáz művesnap. |
Hatvanhat virága: hatvanhat vasárnap. |
|
Ő is csak elmene, ő is csak megmondá: |
– Nagy hosszú almafa: nagy hosszú esztendő. |
|
Tizenkét szép ága: tizenkét szép hónap. |
Háromszáz levele: háromszáz művesnap. |
|
Hatvanhat virága: hatvanhat vasárnap. |
Hatvanhat virága: hatvanhat vasárnap. – |
|
Ő is csak elmene, ő is csak felveve, |
Ő is csak felveve s egy-két kenderfejet. |
|
– Ne apa, ne apa, vidd haza lányodnak, |
Szőjjön ebből nekem egy sátorborítót. |
|
Egy sátorborítót s egy kendőző kendőt. |
Egy kendőző kendőt, ebédelő ruhát. – |
|
Ő is hazamene, mindjárt sírni foga, |
Azt is csak meglátá szép növendék lánya. |
|
– Mit sírsz, apa, mit sírsz, ismét mit keseregsz? |
– Hogyne sírjak, hogyne, hogyne keseregjek. |
|
Né, mit adott neked ifjú Mátyás király: |
Szőjj te neki ebből egy sátorborítót. |
|
Egy sátorborítót s egy kendőző kendőt, |
S egy kendőző kendőt, ebédelő ruhát! – |
|
Ő is csak elmene, ő is csak felveve. |
Ő is csak felveve szinte két forgácsot. |
|
– Ne apa, ne apa, vidd el ezt te neki, |
Csánjon ebből nekem esztovátát s vetőt. |
|
Csánjon ebből nekem esztovátát s vetőt, |
Egyszóval mondani, mi a szövőhöz kell! – |
|
Ő is csak elvivé, s ő is odaadá: |
– Ne neked, ne neked, csánj te neki ebből, |
|
Csánj te neki ebből esztovátát s vetőt, |
S egyszóval mondani, mi a szövőhöz kell! |
|
– Nem kell, apa, nem kell a sátorborító. |
A sátorborító s a kendőző kendő, |
|
S a kendőző kendő, ebédelő ruha, |
S a kendőző kendő, ebédelő ruha. |
|
Ha’ kell nekem, ha’ kell szép növendék lányod. |
Ha’ kell nekem, ha’ kell szép növendék lányod! – |
|
Mindjárt hazamene s mindjárt sírni kezde, |
S azt is csak meglátá szép növendék lánya. |
|
– Mit sírsz, apa, mit sírsz, ismét mit keseregsz? |
– Hogyne sírjak, hogyne, hogyne keseregjek. |
|
Né, mit mondott neked ifjú Mátyás király: |
Nem kell neki, nem kell a sátorborító, |
|
A sátorborító s a kendőző kendő, |
S a kendőző kendő, ebédelő ruha. |
|
Ha’ kellesz te neki, ha’ kellesz te neki! |
– Ne sírj, apa, ne sírj, ismét ne keseregj! |
|
Ad az Isten nekem első kakasszókor, |
Első kakasszókor könnyű betegséget. |
|
Másod-kakasszókor nehéz betegséget, |
Harmad-kakasszókor világból kimúlást. |
|
Negyed-kakasszókor koporsóba-zárást, |
Ötöd-kakasszókor jó vendégmulatást! |
|
|