Lengyelország szélén egy aranyalmafa, |
Alatta sétálgat két lovaskatona. |
|
Mind azt fújdogálja, mind azt fújdogálja: |
– De keserű kenyér a katonakenyér! |
|
A kardjával szántja, vérrel boronálja, |
A kardjával szántja, vérrel boronálja. |
|
Legkeserűbb kenyér az idegen kenyér, |
Kit kardjával szánt meg, vérrel boronál meg. – |
|
Az egyik katona csak azt sóhajtozza: |
– Idegen az ég is, idegen a föld is! – |
|
A másik katona csak azt sóhajtozza: |
– Jaj, mire jutottunk e nagy bujdosásba! |
|
Istenem, Istenem, mért kell karddal szántni, |
Mért kell karddal szántni, vérrel boronálni? – |
|
Az egyik katona erre elindula, |
A másik katona arra elindula. |
|
Szépkenyerűszentmárton (Szolnok-Doboka)
|