Rákóczi Sámuel

Püspök városába hogy bémentem vala,
 Nem sokad-magammal, csak század-magammal,
A váradi basa vendégségbe híva;
 Egy cseppet sem késtem, csakhamar elmentem.
Mikoron bementem a város kapuján –
 Mikoron bementem a város kapuján,
Egyfelül a basa fogá jobbkezemet,
 Másfelül a pogány kötözi testemet.
Mi dolog, vitézek, hogy engem kötöztök?
 Mi dolog, vitézek, hogy engem kötöztök?
Talán azt tudjátok, hogy én rab nem vagyok,
 Hej, ha azt tudnátok: térdig vasban járok!
Megüték a dobot a piac közepén,
 Megfuvák a sípot a torony tetején.
– Urak sallangósa, Rákóczi Sámuel,
 Úri méltóságod szolgaságra vál el!
Urak sallangósa, Rákóczi Sámuel,
 Kényén-tartott tested térdig vasban hever!…
Ha a tenger vize mind ténta volna is,
 Valamennyi fűszál mind penna vólna is,
Mégsem írhatná le kínjai sokságát,
 Melyekkel emésztik, szegényt, őnagyságát.

Nincs lelőhely


Pálóczi Horváth Ádám: Ötödfélszáz énekek. Sajtó alá rendezte Bartha Dénes és Kis József. Bp. 1953., 250. sz.




Hátra Kezdőlap Előre